Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-01-01 / 13. szám

is tudni azt, a mit tanult! Nevek betanulásánál nagy könnyűséget szerez az, ha az illető nevek kezdőbetűivel vagy kezdő-szótagjaiból egy összefüggő szót alkotunk, melynek ugyan értelme nincsen, de könnyű megtartani. Olyan szót olvastam valahol. A görög bölcsek neveinek kezdő szótagjait tartalmazza és úgy hangzik, hogy: Bi mi- ta-sol-bi chi-kle. Ha a gyermek a fejebb nevezett buzgalommal tanul, akkor nem háborgatja még az sem, ha sokan vannak a szobában; pedig külö­nösen télben sokszor előfordul az eset, hogy sokak jelenlétében kell tanulni. A vizsga tekintetéből főkellék, hogy a tanuló minden leczké- ből készüljön jól — nehogy azután azzal álljon elő, hogy: kérem, csak ezt nem tudom! Régi igaz Arany mondás még az is, hogy: Kepetitio est mater studiorum. Általában nem ajánlhatom eléggé az ismétlést. Annak hatása egy egyszerű lelki processuson nyugszik, t. i. az első tanulás­tól ugyan megmarad a feladat az emlékezetben, de csak rövid ideig, azonban annál erősebben, biztosabban vésődik az a lélekbe, minél többször ismételtük a dolgot. Egy felhozandó példa erősiti állításomat. Az ókort tanultuk. Hamar fejeztük be, tehát sok időnk maradt az ismétlésre. Vettük elébb a pensumnak egy harmadát, azután a másikát s így az utol­sót; ezek után az első felet — második felet és végre az egészet. A sok tanulás és hallás után végre nem volt tanuló az osztályban, ki nem tudott volna bármely kérdésre megfelelni. Az nagy előny mind a tanár, mind a tanulókra nézve! Az is­métlésnek egy másik neme abban áll, hogy a tanár minden óra végén vesz magának annyi időt, hogy a már befejezett pensumból kérdése­ket tesz össze-vissza és kérdez bárkit. Mivel itt kalkulus nem iratik bátrabban is felelnek a fiúk, nem reszkíroznak semmit és nem kell félni a secund ától. Általában úgy kellene beosztani a tárgyat, hogy belőle minden hónapban mindenki legalább egyszer felel. Nagy baj az. ha van tanár, ki alatt némely tanuló az egyik vagy másik tárgyból egy harmad alatt, csak egyszer, vagy egyszer se felel. Ások kalkulus Írástól szintén óvakodni kellene, mert ez oly rettegést szül egyeseknél, hogy a felelettőli félelmükben csak úgy dobog a szívük — hogy oly féle­lemben rosszúl felel, ha tanult is — nem csodálandó! Nem helyeselhető továbbá az, hogy egy órában a 3—4 felelet után következik a magyarázat, mely némelykor egész akadémiai előadás. így el van tévesztve a czél, mert kevesen figyelnek és a tanár épen csak kötelességét teljesítette, azaz betöltötte az órát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom