Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-11-01 / 4. szám
62 A történelem mutatja nekünk, hogy a vallás-erkölcsileg kimagasló alakok kifelé mindannyiszor nagy szenvedők voltak. Ezen, habár sokszor öntudatlan tapasztalat alapja minden ascesisnek, minden zárdái életnek és vértanúságnak, csakhogy ép a róm. kath. egyház elfajult practikájában visszaéléssé, sőt az egyszerű igazság torzképévé törpült. Alávaló erkölcstelen emberek azt vélték, hogy a test mindenféle sanyargatása által, tehát úgyszólván mesterséges fogások által szerezhetik meg maguknak a tisztaságot és az erkölcsi érzület magasztosságát és elfelejtették, hogy a külső szenvedés csak accidentális jellemű, valamint azt is, hogy a külső szenvedésből csak akkor szabad belső tisztaságra, erkölcsi békére következtetni, ha természetes úton, tehát saját hozzájárulása nélkül nehezedik az emberre. Ki erkölcsi jócselekedetekért istentől még külső jutalmat is vár, az elvette jutalmát, mint az úr mondja; kinek erkölcsi törekvése végső czéljában nem irányul egyébbre, mint a „boldogságra“, azt nem díszítheti a „keresztyén“ megtisztelő neve, mert, — s ezt is az úr mondja — mind ezekre a pogányok törekesznek! És te, szent isteni szeretet, te múló semmis dolgok birtokában és által jelentenéd ki magad? Mi megrögzött bűnösök még ezt is követelhetnők tőled, — mi, kik erkölcsi cselekvésünk összegével semmit sem vagyunk képesek visszafizetni azon véghetetlen szeretetbeli előlegből, melyet atyai gondviselésed már abban nyújtott nekünk, hogy minket ezen néked szolgáló életbe hívtál, hogy meghívtál embereknek, keresztyéneknek, gyermekeidnek? — — — Nem! Mert így az elpogányosodott zsidó, Spinoza mély jelentőségű amor Dei intellectualis-ával sokkal inkább megközelítené a keresztyén igazságot, mint mi amor Dei ..............- sunkkal; nem is akarom e rút jelzőt felírni. Elég barátaim! „Glück-Seeligkeits“-tan mint philosophiai disci- plina sem nem lehető, sem nem szükséges az ethika megalapításához vagy kiépítéséhez, — de igenis káros az ethikára. — Mert — hangsúlyozzuk ezt még egyszer —, a morálra nézve az egészen közömbös, vájjon valami eudaemonologice jó vagy rósz, ha az csak erkölcsileg jó, azaz az egész isteni czéljainak megfelelő. Tudjuk, hogy az utolsó évtizedekben a tudományban mindenfelé hangzott eme felhívás: „vissza Kanthoz!“ Ez egészen szép volna, ha az egész Kanthoz visszatérnének, s nem használnának fel egy pár kiszakított és félremagyarázott tételt a „Kritik der reinen Vernunft“ - ból, hogy tiszta lelkiismeretű tudomány helyett felületes sceptikus szalmacséplést feltálaljanak, mely végtére is nem más, mint álarcz mögé bujtatott materialismus ...... Igen, vissza az egész Kanthoz
