Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-09-01 / 1-2. szám
3 helyt is anyagiakkal küzdő, vergődő lapunkat mennél tágabh körű pártfogásba. A. három testvérintézet ifjúsága pedig ájult erővel művelje az Űr tudományát, s kérjen áldást e közös kincse számára onnét felül, — az O nevében kezdett munkálkodás nem leend sikertelen. Adja az Űr, hogy a magyarhoni evang. theologiai ifjúság szellemi egységének kifejezője, nemes törekvéseinek hírnöke, szives jóindulattal találkozzék továbbra is pályafutásán ! Isten velünk! A „Gondolat“ tiszti kara nevében: A felelős szerkesztő. Post illa verba ... „Tő y((Q nvtvua nana Íqsvrij, zai u't iov &iov.u I. Kor. 2, 10. Pál apostol eme gyönyörű szavairól önkénytelenül megemlékezik az ember, ha korunk tudományos mozgalmaira tekint. Nem azért ugyan, mintha korunk ezen szellem által való mély ismeretben minden más korszakot felülmúlna, hanem — fájdalom — azért, mivelhogy ez apostoli szavak igazságáról megfeledkezve, minden mélyebb speculativ, azaz metaphysikai kutatásról mind inkább lemond. Ha ezen — hogy is mondják? — ismeretelméleti fa talismus csak a profán tudományok keretén belül, a philosophi- ában, jutna érvényre, úgy e helyütt nem is volna szükséges reá reflectálni, minthogy mi theologusok eme tisztán belső házbeli ügyük tisztázását nyugodtan bízhatnék az illető szak raivelőire. De okvetlenül jogunk, sőt kötelességünk, hogy hozzászóljunk, ha ilyen fata- listikus hang nálunk is kezd uralomra vergődni. Midőn tehát jelen soraim a metaphysika ellenségeivel fognak foglalkozni, úgy nem a „kívülünk“ állókat értem, hanem azokat, kik körünkön belül tudományos fegyverrel harczolnak a speculatio ellen, — t. i. az u n. Neokantianismus híveit. S méltán. Mert külömben is a természettudósok materialismusa, a mely az örök s végtelen szellem létét tagadva, csak végtelen anyagot ismer, minthogy ez meg-fogható, a szellem pedig csak fel-fogható —: a materialismus, mondom, olyan otromba s bohókás, hogy tehetősebb egyéneknek már nem is kell bizonyítgatni ferdeségét. De szintoly hasztalan volna a materialismus theologiai rokonát, az orthodoxiát, megczáfolni, a menynyiben ez már előlegesen, mint minden szabad kutatásnak ellensége, lemond a tudományosság igényéről. Vele, valamint a materialismussal nem 1*
