Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-06-01 / 17-18. szám

az a symbolikus könyvekben van letéve, a következő: A bőn az eredeti életközösségnek egy concrét, Isten iránti engedetlenségben nyílvánúló eset által való elvesztése, s ennek következtében az egész emberiségre kitérjeszkedett corruptio, Istenellenes concupiscentia. Tehát az embernek egy óldalon Istenellenes állapota, mely tartalmilag Isten szeretetének. a benne való hitnek hiánya, érzéki vágyaink táplálása; más óldalon azonban ez állapotnak a tényleges életben cselekvések által való megvalósítása. A bőn következménye halál, melytől csak az isteni kegyelem menthet meg. Ez alapon fejlett ki aztán az ősprotestans dogmatika peccatum habituate és actuate két főcsoportra osztott bontana.

c) A bűn lényege. Mondottuk, hogy azon definitio, mely szerint a bőn az ember és Isten közötti viszony ahnormitása, még merő formai, melyet tartalmivá kell átídomítani. A kérdés tehát legközelebb az, hogy mi az ember és Isten közötti viszony normája? elve? A szeretet — mondja Jézus Máté XXII. 35—40— és pedig közvetlen szeretet Isten, közvetett szeretet embertársaink iránt. A lényeges és fő mindenesetre az első. Ebből következtetve tehát a bőn negative az Isten — szeretet hiánya, positive az azzal ellenkező élet. Szóval: A bőn szeretetlenség Isten iránt. Ha e tételt tovább akarjuk fejtegetni, mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, miben áll az Isten iránti szeretet? A szeretet egy alanynak önátadása egy tárgy iránt, érdek nélküli, Önkéntes és lényegszerő és teljes önátadás; de midőn az alany átadja, egyúttal tételezi is, s mint bizonyos értékest adja át magát; más különben az átadás csak megsemmisülés és nem szeretet volna. Valódi szeretet pedig csak az Isten iránti szeretet lehet, mert csak ebben van meg az alanynak, tárgynak és az átadás tényének a maga értéke. Az embernek szeretnie csak Istent szabad, lehet és kell, mivel egyedül Isten a mindenség azon absolut értékű tárgya, melyet szeretettel illethet, s mely által maga és átadása is némi subjectiv értéket nyer. Midőn ezt kimondjuk, kimondtuk azt is, hogy a bűn mint szeretetlenség Isten iránt, nemcsak azon negatívummal fejezhető ki, hogy a hűn az Isten iránti szeretet hiánya, hanem azon positívummal is, hogy a bőn más tárgynak, mely nem Isten, szeretete. Mivel minden egyébnek csakis Isten, mint a mindenség absolut elve által van értéke, úgy a szeretet ezen egyebek iránt, ha nem az Isten iránti szeretet által van közvetítve, hanem csak önmagukban ama más tárgyakra irányúi, elhibázott, nem igaz szeretet, mert tárgya is, alanya is, az átadás ténye is nélkülöz minden bennső értéket. Nevezhetjük tehát az ilyet álszeretetnek. Mivel az emberi szív, míg dobog, üres nem lehet, hanem szeret, jól vagy roszúl,