Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-03-01 / 3. szám

ezeket egymással ellentétbe helyezik, küzdésben állóknak tüntetik tel. Úgy a jó, mint a rósz angyalok közt rangfokozatúkat, alárendelteket és főnököket külömböztetnek meg. Egyébként az idegen befolyás legjobban meglátszik az idegen elnevezésekben p. Belzebub. Sátán. Angyaltanuk legkifejlettebb alakban Jób könyvében érvényesül, de az új testamentom is tesz róla említést. így p. akkor, midőn megtámadják Krisztust, mint a Belzebub alattvalóját, ki annak segélyével tesz csudákat. Krisztus ezen vádjukat határozottan visszautasítja és a minden módon gyanúsítani akaró fariseusokat észokokkal megszegyeníti.

Többi tanaikban nagyobb az önállóság.

•így az »apostolok cselekedetei“ említi, hogy hitték a test feltámadását és a lélek halhatatlanságát; hogy azonban a túl világi életét miként képzelték, arról biztos adataink nincsenek. Josefus tudósít ugyan a fariseusok ezen tanáról, de az ő előadása nem ment a remi- niscentraktól, mert a faziseusok által képzelt más világot egészen a görög „Hades“ után rajzolja.

Annyi azonban bizonyos, hogy a fariseusok sokkal érzékiebb alakban képzelték a túlvilágot, mint a keresztények. Az eddig említett tanok, ha nem is teljesen kifejtve, de főbb vonásokban megvannak az ó szövetségi iratokban; ugyan ezt mondhatjuk a lariseusoknak többi lényegtelenebb tanáról is. Ezen ragaszkodásukat a bibliához elvben mindenesetre helyeselnünk kell, mert ez által legsikeresebben megakadályozhatták volna a népnek bálványokhoz való hajlását, elerköles- telenedését. De semmiesetre sein helyeselhetjük, sőt kárhoztatnunk kell a biblia betűihez való ragaszkodást, azon szolgai szellemit, mely- lyel az írást magyarázták. És bár elismeréssel kell adóznunk egyes íariseusoknak az írásraagyarázat terén kifejtett szorgalmukért, de helytelenítjük magyarázási módjukat, mivel nem vevén figyelembe a störvény szellemét, annak kijátszására törekedtek. — A fariseismus ze lemé bői folyik, hogy a sz. Írásnak nem minden részét fejtegették egyforma szorgalommal. Míg a prófétákat majdnem teljesen mellőzték, addig a lehető legnagyobb gonddal, bámulandó türelemmel tanulmányozták különösen a pentateuchot; sőt az ebben foglalt törvények közül is legkivált a szertartási törvények betüszerinti betöltésére ügyeltek argusi szemekkel.

Hogy mennyire ment ezen betüszolgaságuk, arra elég ismeretes példát nyújt a „makkabeusok könyve“, sőt az uj szövetség és néhány^ profán iró is.

Hadd álljon itt a sok közül csak egy jellemző példa. Josefus említ egy rabbit, a ki fogságba kerülvén, oly csekély vizet kapott, hogy azzal vagy csak a szomját olthatta és ekkor nem mosakodott,