Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-07-01 / 6-7. szám
140 s mért ne tehetnék ezt, hisz a szentirás sem áll előttük nagyobb tekintélyben, midőn azt mondja Filiuz jezsuita: a szentirás tanai elveszítik erejüket, ba azok már lejárják magukat — cum jam desue- tudine abierunt. íme nem ezekre illik-e Üdvözítőnk mondása a báránybőrbe öltözött farkasokról s a hamis prófétákról? Nem avult még el korántsem azon mondás: „az ő gyümölcseiről ösmeritek meg őket“. Mit nekünk sz. irás, mit az egyházi atyák, titeket dicsérünk mi, Eskobar, Diana, Sancius, Cellot, Johann, Filiuz!! * * * Nemcsak a theologiában érdekesek a jezsuiták elvei, hanem a mi társadalmi felfogásukat is illeti, a mennyiben felfogásuk nem egyéb, mint korrumpálása a társadalmi erkölcsöknek. A szolgákra nézve Baunius jezsuita azt mondja „Summa“- jában a 213. és 214. lapon: „azon szolgáknak, kik nincsenek megelégedve bérükkel, meg van engedve azt titkos utakon szaporítani mindaddig, mig nem hiszik, hogy fáradságuk meg van eléggé jutalmazva. Szabad ezt tenniük azon feltétel alatt, ha ők, midőn szolgálatukat felajánlották, oly szegények voltak, miszerint kényszerítve voltak bármily bérért szolgálni, és ha más szolga hasonló körülmények között nagyobb bért húz.“ íme mily nemes tanok terjesztésével foglalkoztak e szentatyák; mily remek felebaráti szeretet nyilvánul ezen tettükben, midőn ők a szegény szolgák sorsán akarnak segíteni. De jó, hogy a mi korunkban nem élnek már! Csakhogy egyszer ők is megjárták. Párisban egy jezsuita col- legiumban a szolga Alban János néni elégedve meg bérével, titokban gyarapítgatni kezdé azt; de a nemes atyák észrevették s a polgári törvényszék elé állították. A vizsgálat 1647. ápril 6-án tartatott meg, hol a találékony szolga bevallván, hogy egy pár czin- edényt ellopott, Baunius fent idézett tételére hivatkozott. Ekkor az egyik szenátor (Monrouge) kijelentette, hogy nem szabad felmenteni a jezsuiták ezen gyalázatos tétele miatt, mely minden isteni s emberi jogoknak ellene szól, midőn t. i. a lopást szentesíti. A szolga a hóhér által vesszőztessék meg a jezsuita collegium előtt; ama könyvek pedig, melyekben ezen istentelen tanok vannak, égettessenek el nyilvánosan, a szerzőnek pedig halálbüntetés terhe alatt megtiltatik ilyen tanok terjesztése. Azonban elfojtatott az egész ügy. Ha királyi udvarokat tudtak igazgatni s befolyásukat majdnem egész országokra kiterjeszteni, mértnem fékezhették volna meg egy szenatorkának igazságra kinyílt száját, különösen akkor, midőn talán magok is megfeledkeztek Baunius ezen probabilitásáról. Ennek tekintélyét kellett tehát megmenteni.
