Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-07-01 / 6-7. szám

140 s mért ne tehetnék ezt, hisz a szentirás sem áll előttük nagyobb tekintélyben, midőn azt mondja Filiuz jezsuita: a szentirás tanai elveszítik erejüket, ba azok már lejárják magukat — cum jam desue- tudine abierunt. íme nem ezekre illik-e Üdvözítőnk mondása a bá­ránybőrbe öltözött farkasokról s a hamis prófétákról? Nem avult még el korántsem azon mondás: „az ő gyümölcseiről ösmeritek meg őket“. Mit nekünk sz. irás, mit az egyházi atyák, titeket dicsérünk mi, Eskobar, Diana, Sancius, Cellot, Johann, Filiuz!! * * * Nemcsak a theologiában érdekesek a jezsuiták elvei, hanem a mi társadalmi felfogásukat is illeti, a mennyiben felfogásuk nem egyéb, mint korrumpálása a társadalmi erkölcsöknek. A szolgákra nézve Baunius jezsuita azt mondja „Summa“- jában a 213. és 214. lapon: „azon szolgáknak, kik nincsenek megelé­gedve bérükkel, meg van engedve azt titkos utakon szaporítani mindaddig, mig nem hiszik, hogy fáradságuk meg van eléggé jutal­mazva. Szabad ezt tenniük azon feltétel alatt, ha ők, midőn szolgá­latukat felajánlották, oly szegények voltak, miszerint kényszerítve voltak bármily bérért szolgálni, és ha más szolga hasonló körül­mények között nagyobb bért húz.“ íme mily nemes tanok terjeszté­sével foglalkoztak e szentatyák; mily remek felebaráti szeretet nyilvánul ezen tettükben, midőn ők a szegény szolgák sorsán akarnak segíteni. De jó, hogy a mi korunkban nem élnek már! Csakhogy egyszer ők is megjárták. Párisban egy jezsuita col- legiumban a szolga Alban János néni elégedve meg bérével, titokban gyarapítgatni kezdé azt; de a nemes atyák észrevették s a polgári törvényszék elé állították. A vizsgálat 1647. ápril 6-án tar­tatott meg, hol a találékony szolga bevallván, hogy egy pár czin- edényt ellopott, Baunius fent idézett tételére hivatkozott. Ekkor az egyik szenátor (Monrouge) kijelentette, hogy nem szabad felmenteni a jezsuiták ezen gyalázatos tétele miatt, mely minden isteni s emberi jogoknak ellene szól, midőn t. i. a lopást szentesíti. A szolga a hóhér által vesszőztessék meg a jezsuita collegium előtt; ama könyvek pedig, melyekben ezen istentelen tanok vannak, égettessenek el nyilvánosan, a szerzőnek pedig halálbüntetés terhe alatt megtiltatik ilyen tanok terjesztése. Azonban elfojtatott az egész ügy. Ha királyi udvarokat tudtak igazgatni s befolyásukat majdnem egész országokra kiterjeszteni, mért­nem fékezhették volna meg egy szenatorkának igazságra kinyílt szá­ját, különösen akkor, midőn talán magok is megfeledkeztek Baunius ezen probabilitásáról. Ennek tekintélyét kellett tehát megmenteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom