Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-03-01 / 3. szám

zetére? Leirjam-e a szörnyű harczot, melyet az oroszlán a hyenák és tigrisek hajzatával folytat? — 0 nem, nem. hagyjuk ezt!

Van-e ember, van-e gyermek széles e hazában, kinek nem dobbanna meg a szíve e nevek hallatára: Isaszegh, Váiz, Nagy-Salló, Branyiszkó és így tovább, mind megannyi babérlevél, melyeket az ifjú hadsereg sorba fűzött a magyar trikolorra? Van-e ember, van-e gyermek, a ki nem tudná, hogy mit jelentenek e szavak a magyarnak : Világos, Arad. Újépület, Kufstein és a többi, mindmegannyi gyászfátyol, melyeket a rút honárulás és sötét bosszú fűzött a nemzet karjára ?

Oh hisz a mi nagyatyáink, élő oszlopai e dicső, e gyászos kornak annyiszor regélik nekünk; hallgassuk őket, Ők ezt sokkal szebben tudják. — O csak regéljetek ti jó öregek, mi némán csüggiink ajkaitokon, és szent áhítattal hallgatjuk e történeteket. Oh mondjátok el nekünk százszor, ezerszer, hadd nyerjenek bennünk életet ez idők hősei, hadd legyenek ők a mi hazánknak szentjeivé; hadd vésődjenek szí veinkbe e szent legendák, hadd legyenek a hazaszeretet evangéliumává! Oh csak beszéljetek és mi hallgatunk titeket és megtanulunk a nagy napok példáiból a hazáért élni, és ha kell, megtanulunk a hazáért halni, mert megmondotta a költő :

A nagy világon e kívül Nipcsen számodra hely,

Áldjon, vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell.

BELÉLETÜNK.

— Theologiai ifjúsági közlönyök. Megjelent a soproni „Törekvés“

3. száma oly változatos és érdekes tartalommal, mely minden dicséretet feleslegessé tesz. Figyelmet érdemelnek különösen: Haubner Máté bold, dunántúli püspök életrajza (arozképpel) és az „egy nemes kebel“ czimfí németből szabadon átdolgozott rajz Vojtkó l’ál jeles tollából. Varságh Zoltán versét eredetiség és üdeség jellemzi. A „Nevessünk“ czimű melléklet úgy látszik egész jó lmmoristikus lappá, fog kifejlődni. Balogh István zamatos nyelvezete és a komikumig hit leírása a sovány meséből is élvezetes művet alkot. A függő lámpa tragédiája eredeti ötlet, melyen lehetetlen nem kaczagni. Tudva, hogy a soproni theol. ifjúság számra aránylag mily csekély, valóban örvendünk, hogy a munkakedv ily élénken tartja magát. — Vettük a „Sárospataki ifjúsági közlöny“ 6. számát, mely eltekintve