Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-03-01 / 3. szám

repüljünk vissza a képzeletnek szárnyán a múltnak nagy napjaiba, s éljük át a múltnak jelenéseit.

* * *

»

Fessem a fényt, melyben 1848 a népek történetének lapjain tündököl ? Kifejtsem az eszmét, mely mint a megiíjodott Phoenix tört ki a keblek mélyéből, a szellem és népszabadság eszméjét ? Zengjem a mámort, melybe a felszabadult népek millióit az új fény ringatá ? Leírjam a gyászt, mellyel a középkor kisértő árnya, a reactió, az új fényt befödte?

O! fesd le a felkelő napot, vagy a száguldó fergeteget! zengjed a lant idegén a szellő suttogását, a lombok zizegését, vagy a mennydörgésnek ágyúját, a szélvész tombolását. írd le a hatást, melyet múzsád csókjának tüze kebledbe varázsol, vagy a szívnek sajgását, midőn a latrok mindenétől, mi néki szent, megfosztják.

0 én nem tehetem! Én csak gyönge ember vagyok! Hanem jertek, járjuk be a virágos tavaszi mezőt, vessünk egy pillantást a hév nyárra, s a letarolt őszi rétre. Vájjon örökre szemfödél borult-e a nemzet életére? 0 nem, hisz a tél csak pihenés voltaraagyarnak! Lapozzuk végig a történet utolsó lapjait s a nagy' napok emlékéhez

méltóan merítsünk azokból erőt a jövő harczaira.

* *

•

Ha a márcziusi napok jelentőségét meg akarjuk érteni, ha belőlük erőt és lelkesedést akarunk meríteni, akkor okvetlenül egy pillantást kell vetnünk azok előzményeire. Mert e napokat nem csupán a szabadságharcz bevezetésének, hanem a megelőző hosszas fáradozás gyümölcséül is kell tekintenünk. — Egy feslő bimbókkal telt rózsabokrot képeznek e napok, melyen a gondos kertészek szeretetteljes ápolása után kinyilottak a legszebb rózsák, a nemzeti szabadság üde rózsái.

A Lipcse téréin vívott népek csatája után új időszak vette kezdetét. Azon szabadsági törekvések, melyek a múlt században oly szépen megindultak, de a melyeket egy vérszomjas tömeg tévútra terelt, és egy gőgös ember megakasztott, újra érvényesülni kezdenek. E szabadság utáni vágy kiterjedt Európának majdnem minden népére, és oly alakot öltött, melyben méltán képezte minden qép törekvéseinek czélját, oly alakot, a melyben a megvalósítás közelebb esik a lehetőséghez : „Népszabadság a nemzeti függetlenség keretében“, ez volt a jelszó, mit a vén Europa megifjuló népei zászlóikra irfcak. — S valóban, lehet-e a politikai-társadalmi életben szebb ideál, mint szabad nép független államban? A mely nemzet ez ideálról lemondott, az élő halott, annak elég egy gyenge szellő, hogy elfujja, mint az elsárgult falevelet, melyet — ha lehull — porba tipornak.