Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-03-01 / 3. szám

valósu landónak. — Helyes nézet caak az utóbbi lehet, mert bár ezen Isten országa idealiter létezik ugyan már, de realiter még nem, és csak az emberek által, azok tevékenysége által valósítandó meg. Mintegy azon kitűzött czél ez, melyre az emberek törekvésének irányulnia kell. A kérés tehát: Semmisítsd meg a sátán országát, és építsd fel a te országodat kegyelmed által, mert ennek felépítésére mi gyarlóságunknál fogva képtelenek vagyunk. Csoportosuljon az emberi közösség, hogy oly országot képezzen, melyben Isten lakozzék, melyben Isten uralkodjék ; nevelkedjék ezen Isten országa bennünk emberekben, mig tökéletes teljességre el nem jut.

De Isten neve csak akkor lesz igazán megszentelve, ha az ő akarata teljesittetik is. E gondolat van kifejezve a harmadik kérésben: yevt'th'ioj tó Vthjui anv lúg fa ovQavi[t y.at hit yj,s’* — Legyen meg a te akaratod, mint mennyben, úgy a földön is. — Isten akarata nem önkényes akarat, a mennyiben Isten nem akarhat mást, mint maga magát, a maga személyes lényegét, a mely benne a jónak örök szükségszerűsége. — Isten örök, változhatlan akarata az, hogy higyjiink a Krisztusban s szent életet éljünk. — Istennek ezen akarata megvalósítandó már most az emberek által, 8 az ember ezt szabad akaratánál fogva meg is valósíthatja; csakhogy ismét szabad akaratánál fogva képes vele ellenkezésbe is jönni, sót gyarló ember lévén nagyobb is a hajlandósága ehez. Épen ezért kéri az Istent, hogy akaratát ne csak ismerje, hanem teljesítse is azt, cw; fa oipcmv, y.ai int y7tg. — Kai is és nem és, s e szerint: legyen meg a te akaratod, miként a mennyben valóban megtörténik az angyalok által, úgy itt e földön is az emberek által.

Következik most a kérések második alrésze, azon kérés, mely a testi jóra vonatkozik; nv.cti dog rjűv oiutQoy ióv in tova toy uquiv* Es add meg nekünk napi kenyerünket ma. — aqtog: kenyér; minden a mi a testi szükséglet kielégítésére szolgál. Nem a szellemi, hanem a testi kenyér értendő', mert a szellemi javakért az első három kérésben könyörög, melyekkel ez ellentétbe van állítva, — imoíoiog némelyek szerint hu és ti tu- nek részesülőjéből (ovaia) származó összetétel és jelentené a „fenntartásra szükségest.“ Ez azonban helytelen, a mennyiben óioia nem jelent fenntartást, s mivel különben i/fotViog-nak kellene állania. Helyesebb az a felfogás, hogy ezen szó az híi és az tfaat-igéből van összetéve, melynek részesülője íwr, ioiact) táv, — iovoa-ból képeztetik a melléknév ioíoiog, s ennélfogva huovaa jelent „következő nap“-ot, huoíatog pedig a következő napra valót. De igy ellenmondásba jövünk Máté VI. 34-el, mely szerint nem kell gondoskodnunk a következő nap szükségleteiről. Azonban