Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-03-01 / 3. szám
50 Méltó volt a büntetés, melylyel az Isten az állhatatlan, jóra- roszra egyaránt hajló népet sújtotta; de mint annyi más büntetésnél, úgy ennél is, ha behatóbban vizsgáljuk a zsidó nép történetét, meg fogunk róla győződni, hogy nem a szigorú biró, hanem a jóságos, szerető' Isten mérte a zsidó népre a csapást, hogy ez által bünbánatra, javulásra bírja őket. Tehát nem a büntetni, hanem a javítani akaró szerető atya műve volt e csapás! De javult-e a zsidó nép? Látta-e Isten ujját történetében, meg- ismerte-e, megbánta-e bűneit? Ezen kérdésekre csak részben adhatunk igenlóA feleletet. Voltak ugyanis sokan, a zsidó nép nagy része azok közé tartozott, a kik lassanként megbarátkoztak a fogsággal, lassanként megtanulták meghódítóiknak saját nyelvökkel úgy is rokon nyelvét, elsajátították azoknak szokásait és miután saját Istenüknek, Jehovának, nem áldozhattak, áldoztak idegen nép bálványainak, hisz azok úgy is ismeretesek voltak a zsidó nép előtt még a fogság előtti időből. így azután egészen beleolvadtak az idegen népbe és a helyett, hogy a büntetés után megjavultak volna, megtértek volna Istenhez, inkább teljesen elpártoltak tőle. Ezek képezték a zsidóság salakját, az ingatag, állhatatlan elemet. Volt azonban ott a babilóniai fogságban egy lelkes kis csapat, a mely beismerte azt, hogy Isten jogosan bünteti őket ezzel a csapással, mivel a zsidó nép igen gyakran elhagyta az ő jótevőjét és gyarló bálványok 'előtt hajolt meg. Beismerték hibáikat és ezzel már a javulás útjára léptek. Önmaguk szilárdul megálltak a Jehova mellett, erősítették a gyöngéket, küzdöttek a vallási közöny ellen. Fájó szívvel beismerték, hogy a zsidó nép az elveszés, az elenyészés szélén áll, midőn az ősöktől reá maradt legnagyobb kincsét, a segítő, gondviselő Istenbe helyezett erős hitet elhagyja. A lelkes csapat fáradozása nem volt egészen sikertelen; a zsidóság egy része meghallgatta intésüket és midőn a szabadító Istenbe vetett erős hitök csakugyan megtermetté gyümölcsét, midőn Cyrus megadta a hazatérhetési engedélyt: ez a még zsidónak megmaradt rész örömmel, hálaérzettel tért vissza hazájába. De midőn elpusztult, feldúlt hazájuk porát újra csókolhatták a zsidók, bizonyára könyeket facsart szemeikbe hazájuk elhagya- tottsága. Önkénytelenfíl eszökbe juttatta hazájuk jelen szomorító állapota a nagy királyok dicső uralkodását, midőn a zsidóság a szomszéd népek ura volt, midőn hatalmas országok keresték szövetségöket. A jelent a múlttal összehasonlítván azt találták, hogy a jelen állapot okai: a pártoskodás, a törvények meg nem tartása és ennek következtében' létrejött erkölcsi hanyatlás.
