Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-02-01 / 2. szám
44 és nyugodalmat adott. — A fa még most is nemcsak él, de virágzik is, és életerős gyökere a theologiai akadémiával 4 év előtt oly erős ágat hajtott, a mely a régi fát is megújította, még hasznosabbá, még gyümölcsözőbbé, még ismertebbé, s még többeknek enyhet, nyugalmat adóbbá tette. — Azon gyülekezet és tantestület pedig, mely a fának további gondozására van hivatva, nem hagy kételkedni a felett, hogy a rég- és közelmúltban tanúsított önfeláldozó szeretettel és áldozat- készséggel fogja ezután is védszárnyait fölötte kiterjeszteni, hogy az a szeretet, az az önfeláldozás, mely e tanintézetet a pátens szomorú korában véres verejték árán, de készséggel adományozott filléreivel fenntartotta — még most sem aludt ki, hogy az a szeretet, mely az egyetemes egyház intézetének felállítását annyira megkönnyítette, •— annak felvirágzását is szivén fogja viselni, hogy az a szeretet, mely jótékonyságaiban, szeretet-filléreinek összerakásában minden hazai egyházunkat fölülmúlja, s a mesék határához közéig — ezután is velünk marad, segít minket, s hogy míg így az intézeteknek fennállása a legjobb, legbiztosabb kezekben van elhelyezve, addig azoknak felvirúlása, szellemi virágzása sem fog a réginél alantabb fokon maradni, de sőt tekintve a mostani szellemi vezetés körül fáradozó nagytiszteletű tantestületek ügybuzgóságát, az intézetek iránti szeretetét, s a kor igényeinek megértését, bizalommal tekinthetünk a jövőbe, meglévőn győződve, hogy intézeteink hírnevét ezentúl is még inkább emelni, s az egyetlen helyes állásponton, az evangeliomi és honfiúi szellem álláspontján a tudomány által felfogják tartani, nemcsak, de fejleszteni, s ez által maguknak minden kő, vagy érczszobornál állandóbb emléket emelni, Mi pedig e fának árnyában az élet küzdterére készülő ifjak, kik egyrészt az egyháznak hű, munkás tagjai, a Krisztus evangeliomá- nak lelkes apostolai, s másrészt mindannyian a hazának fennkölt lelkű, hasznos polgárai lenni akarunk : emlékezzünk meg a múlt és jelennek nagyjairól gyakorta, hogy nyomdokaikat tántorodás nélkül követhessük szeretett hazánk és egyházunk felvirulására! Pálovics Miklós. — Kérelem! Miután a szétküldött 300 mutatványszámból eddig alig 30 jött vissza, bátorkodunk reményleni, hogy a kik a számot megtartották, előfizetőkül kívánnak nyilvántartatni. Ezen reményben küldjük meg nekik a 2-dik számot is, azon kérelemmel azonban, hogy kegyeskedjenek mielőbb előfizetni, hogy lapunkat anyagilag is ’ Y Y Y TT TT TT TT TT tY T T T T Y T TT TTT f t't T T í BELÉLETÜNK.
