Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-02-01 / 2. szám

tulhat, vihar kitépheti. Csak ha a gyenge szárból erősebb törzs fejlődött, ha gyökérszálai szívósan ragaszkodnak már a talajhoz, még csak akkor állhatja meg sértetlenül a szélvészek dühöngéseit. *

Krisztus felléptekor lezajlottak volt a triumvirátusok véres jelenetei, Augustus annak a nagy birodalomnak végre megadhatta a rég nélkülözött politikai békét s fhint egy régi monda tartja, a világbéke jeléül bezárhatta Janus templomát Bárha ily általános békéről a 16. század elején nem szólhatunk,' de az egyes országok számára legalább a belső nyugodtság volt biztosítva; Németországban már 1495-ben lön az országos béke határozattá emelve, ez által az ököl- jog megszorittatott s számos rablóvár elvesztette a közlekedést veszélyeztető hatalmát.

Csak a kormányformák szerkezetét kell még az egyes újításokhoz viszonyítanunk. Augustus császár korlátlan uralmat egyesített személyében, Németországban már szabadabb rendszer érvényesült, különösen az egyes fejedelmeknek a császárhoz való viszonyát tekintve. Mindkét kormányforma azonban a jövő ügyre nézve kedvezményeket nyújtott. Egy uralkodót könnyebb volt a keresztyénség iránt elnézésre vagy éppen jóindulatra bírni, mint a nagyszámú senatust, mely a régi valláshoz az állam fentartása érdekében mindvégig konokuL ragaszkodott. Ha pedig az a korlátban egyedúr határozott ellensége az új ügynek, megmaradhatott a remény, hogy halálával rendeletéi is eltöröltetnek, mig szabad államnak intézkedései nem egyhamar vesztik el érvényüket. A reformáczió idejében ellenben a független egyeduraság csak veszélyeztethető a jó ügyet; mert a korlátlan uralkodó már eleve a pápa befolyása alatt állott. De a birodalmi függetlenség jogára támaszkodó egyes fejedelmek az egyháznak úgy közvetlen, mint a császár által közvetített hatalma alól felszabadúlhattak s akadálytalanúl pártolhatták a jó ügyet.

Az előkészítő korok megkönnyítők a két fontos történeti tény fellépését, hatását biztosították. A fellépő új elé azonban akadályokat is gördített azon gondolkodásmód, mely a régihez makacsúl ragaszkodik. «Ámde a kedvező körülményekhez képest az akadályok száma csekély vala s a rossz tarthatatlansága csakhamar bebizonyult, mihelyt a jóval küzdelembe elegyedett. * .

Miután az óvilág elérte azon fejlettségi határt és az „időalkalmatosságit“, melyeket a gondviselés neki czélul kitűzött, minekutánna eljött az idők teljessége : akkor „adá Isten az ő egyszülött Fiát, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen.“

Midőn pedig a nyert üdvöt az emberi fonákság, önzés, bíín any* nyira veszélyeztető, hogy az isteni türelemnek már nem volt továbbra