Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-12-01 / 12. szám
mányosan képzett fiakat akarf&k ők adnr a hazának és egyháznak — és czékikat el is érték. Hány nevezetes férfiú, az országnak hány dísze, a protestantismusnak menyflyi büszkesége került ki az általuk táplált iskolákból! Igen, a pozsonyi evangélikus tanintézetek mindig meghozták a maguk jeleseit. S hogy ezután is úgy lesz, azon nincs okunk kételkedni, hiszen anyagi támogatásban még csai^ az utolsó években is mily nagy mértékben részesültek, a jóltevŐk hosszú sorához csak a legújabban is Erdődy-Pálffy gróf és Schindler-Köhler úrnő csatolták neveiket; szellemi haladásukról pedig biztosit tanárainknak odaadó buzgalma. Legyen is úgy! Virágozzatok, szeretett intézeteink, teremjétek az igaz felvilágosultság gyümölcseit! És most, kedves Tanulótársaim, engedjétek meg. hogy Hozzátok szóljak, hogy elbeszéljem, mit susogtak nekem azoknak a nagy alakoknak némán is oly beszédes ajkaik. Azt mondták n,ekem: „A miért mi áldoztunk, annak lehetősége a Ti kőzeteikben van letéve, váltsátok be e lehetőséget ténynyel, sajátítsátok el kiki a legjobb igyekezete szerint az igaz tudományt, — s ha majd az élet nyílt terére léptek, használjátok fel az elsajátitottakat, állítsátok tel a nép között az igaz felvilágosodás fáklyáját s tánitsátok őt honszerelemre, hithiiségre“. Ezt kívánják mi tőlünk ^zok a fényes alakok. Fogadjuk be, szeretett társaim, buzdító szavukat, kővessük példájukat, szeressük hazánkat •és evangélikus egyházunkat úgy, a mint ők szerették, áldozzuk egész életünket e k*et kincsünk javára, mint ők azt tették. Bárhová vezessen is egykor Isten gondviselő keze, bármi csekély hatáskört szabjon is az ki számunkra, feladatunkat mindenütt megoldhatjuk. Hiszen nem szükséges, de nem is lehet, hogy egyszerre az egész emberiségnek javán munkáljunk, „egész vrtág nem a mi birtokunk,“ — s a ki azért küzd — legyen bár küzdelmének indító ok^ a legszebb, a legnemesebb is, gyenge ereje meg fog törni, talán félreismerik, elnyom-. . ják: — ő elbukik és az ügynek keveset, vagy talán épen semmit sem használt. Ne menjünk hangzatos szavak, csillogó, de üres eszmék után, hanem terjeszsze és valósítsa meg kiki először a saját körében az ő jóra irányzott józan eszméit, ki fognak azok hatni ezen körön túlra is s munkája meghozza az óhajtott gyümölcsöket: boldog lesz az egész haza, erős lesz az egész egyház. „Csak Te légy mivelünk, Jóságos Istenünk ! S kegyelmeddel, Szent ielkeddel • Oh adj erőt nekünk! “
