Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-11-01 / 11. szám
66 tatás“ fejezi be. A tanítások oly óriási apparátussal vannak kidolgozva, a számtalan részre való szétforgácsolás*) oly szétfolyóvá teszi őket, hogy csak olvas\*a, és pedig igen figyelmesen olvasva élvezhetők. Ez, s azon körülmény, hogy modoruk nagyon is tudományos (latin, görög és héber citátumok, sőt szófejtegetések rendszerinti dolog) nyilvánvalóvá teszi, hogy e tanítások nem a nép számára s nem is elmondásra, hanem papok s más tudós férfiak számára készültek. í)e lássuk a tanítást magát. Az első két részletet lehető szűk- markúan ismertetem, de mégis annyit kell belőlük adnom, hogy a prédikátor későbbi okoskodása világosan érthető legyen. A tanítás I. Kor. IIÍ. 11—15-re van alapítva. Az „elöljáró Beszéd“ kiindul a vallásnak egy előbbi meghatározásból, mely szarint: „A religionak, igaz hitnek és vallásnak természete áll az Istennek öröktől fogva magában elvégzett s az eset után a bűnös embernek kijelentett akaratjának tudatában, vallásában s a szerint való életben.“ E kijelentés adatott -a J. Krisztusban. E szempontból vizsgálva a „keresztyéni nevet viselő embereket“, szerző négy osztályba sorozta őket. Vannak 1. olyanok, kik épen a fundamentomban vétkeznek, tagadván azt; 2. olyanok, kik a fundamentoröot nem tagadják, de toldások által megrontják azokat; 3. kik a fundamentumot épen s tisztán megtartják s* tudományukat csakis azon építik fel és 4. olyanok, kik a fundamentumát megtartják, nem is rontják meg, de ezenkívül a hibás, haszontalan, sőt ártalmas szententziákat vallanak.“ Szerző szerint az apostol a felvett ^textusban az utóbbi két osztályról szólva megmondja, hogy 1. vannak a vallásnak fundamentális és nem fundamentális artikulusai; 2. hogy a nem fundamentális artikulusok kétfélék; 3. hogy mi a fundamentomban megegyező, de azonkívül különböző ttodományú embereknek „különböző végek s kimenetelek“ és 4. hogy mi ugyanazoknak „egyező végek és kimenetelek.“ A „Magyarázat e 4. szakasz bővebb kifejtéséből áll. Exegesise kitűnő. Először is különbség tétetvén a fundamentális és nem fundamentális artikulusok közt, meghatároztalak az előbbiek ilyenformán: Fundamentális artikulus az, a mi az igaz vallás essentiájára tartozik (úgy, hogy a ki azt tagadja, a vallást tagadja), a melynek tudása és vallása nélkül senki nem üdvözülhet, melynek hivése és vallása fenntartja a „Szentek Eklésiái“ között a communio sanctoru- mot. Ezután szerző több pontban különbséget téve a fundamentális articulusok közt kijelentésök kora, circtimstantiái és a hívők egyéni -különfélesége szerint, némi concessiót tesz a fund. articulusok bírája *) Némely Magyarázat 6 x 4 •= M részletből is áll. n
