Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
S jött egy férfi, s visszaadta Világát szemünknek. Káprázattól a valóhoz Vezetett bennünket; S igazságot, szeretetet Igazán hirdetve, Megmutatta, merre vagyon Az Ige, az Eszme! . . . Holtak voltunk, — lelketlenek, Végzetnek bábjai. Nem volt lelkünk, mely magasbra Mert volna szárnyalni . . . Holtak voltunk, holtak: lelkünk Meg vala dermedve, S hiányzott, mi felélessze: A hitnek ereje! . . . S jött egy férfi, s vele jött a Feltámadás napja, Feltámasztott holtainkból, Hitünk visszaadta. Lelkünket felszabaditá Mély álmát elverve, Hogy szabadon keresse: hol Az Ige, az Eszme! . . . * Orömünnep legyen e nap, , Lelkesedés napja, Emelje hát keblünket az Igaz diadal ma. A sötétség ím, eloszlott, Fény dereng helyette, S megtisztulva tör magasba Az Ige, az Eszme! . . . Vojtká Pál. Győry Vilmos egy kiadatlan imája. Mely szív az, mely kénytelen ne volna » Harczi vészbe, síkra szállani? Melyik ember, a ki nélkülözhet Oly erőt, mi meg tud állani; Melyik élet az. mely bútalan foly, És szünetlen tiszta volt ege ; Mely halandó, a kinek ne szállna Homlokára a bú fellege? Oh Atyám, tudom, vallom hogy ily szív, Ilyen ember nem volt s nem leend, Ily örök derűre nem találok, Vessek össze bár múltat s jelent. S jól tudom, hogy ép e mai korban Nincs meg e derű, e nyugalom! Aggodalmak ‘ezri ostromolnak, Harcz az élet, érzem és tudom ! Es ha küzdelem, súlyos kemény harcz, Hol megállni győztesen, nehéz : lm hozzád kiált a földi gyermek : Fegyverezze őt fel égi kéz ! Add kezembe fegyverét Igédnek, Mely velőkbe és vesékbe bat: Melyen a gonosz csorbát nem ejthet,
