Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-07-01 / 6-7. szám
I ménjében“ '(Eskobar egy spanyol jezsuita, ki 1604-ben lépett be a rendbe; meghalt 1669-ben. Ösineretes miivé „Theologia morális“ mely 40 kiadást ért, ..Examen“-je pedig 39 kiadást). Küviden szólv'a pro* babilitas az, mit valaha egy tudós, egy casuista vélemény, gyanánt kimondott! És a jezsuiták nyíltan bevallják, hogy erkölcstanuk alapja a probabilismus, nem gondolva meg azt, mily nagy veszélybe döntik ekkor az igazi erkölcsiséget, inert a fenti meghatározás szerint, minden tudós kénve-kedve szerint csinálhatja magának az erkölcstant ] ha nem tetszik neki ez a tétel, ráz egyet casuista kalejdoskopján s az általa felállított gyöngyök azaz kavicsok inás képet adnak neki. S ez így megyen tovább. A hivő aztán azt a képet vésse szívébe, mely neki jobban tetszik. Oh! ki vonná most már ketségln» a jezsuita morál erkölcsiséget? nem nyilvánul-e benne a lelkiismeret s az önelhatározás határtalan szabadsága? Igen; csak hogy az a baj, mivel épen határtalan; mert úgy járunk, mint midőn a fiatal mailárka ősz beálltával jobb hazába törekedvén, neki megy gyenge szárnyaival a végtelen tengernek; — repül kitartón egy ideig, de csakhamar haii3'at- lani kezd, s míg a többiek tovább haladnak, addig ez a határtalan tengerben alámerül: így a jezsuita morál tengerére is ifjú erővel lépünk s egy pillanatra igaz erkölcsi személyeknek érezzük magunkat, - mert hisz minden erkölcstanban van közös, — de midőn tovább haladnánk élőnkbe, tolakodnak a casuista szőrszálhasogató tételei; — ezt akarjuk, tilt ettől a másik, ezt nem akarjuk véghezvinni, feloldja kezünket a szabad cselekvésre amaz. Belső elégedetlenség, nyugtalanság szállja meg lelkünket,' hogy hát melyiket tegyük, melyiket fogadjuk el irányadóul? Végre is, mint ama kis madár a tengerbe: úgy merül el az erkölcstelenség tengerébe, vagy menekülni kénytelen az erkölcsiség ezen mezejéről, mely csak konkolyt 8 bojtorjánt, nem pedig búzát és szöllőt terem. i * * Ha valamely egyházi atya ellene szóllana művében a pro- babilifimuíí valamely tételének, azt hinné az ember, hogy respektálnák azt a casuisták, de korántsam, sőt egy külön tételük is van e kérdésre nézve; nevezetesen Cellot (* 15H$. franczia jezsuita) „De hierarchia et hierarchia“ ez. művében azt mondja: „Az erkölcstan elvei felett való vitatkozásban az újabb casuistáknak adandó előny az egyházi atyák felett, jóllehet ezek közelebb állanak az apostolokhoz“, mert a casuisták a mai kornak, az egyházi atyák pedig saját koruknak valók; azoknak engedik át az egyházi atyákat, kik positiv theologiával foglalkoznak, de ők, kik a szíveket kormányozzák, elmellőzik Augustinust, Chrysostomust, Ambrosiust stb. . b* * 139
