Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

bogy csupán c szakbeli müveiről irt könyvek egész kis irodalmat alkotnak.*)

Ezen visszavonultságában megalapított tanok közt ránk már csak azon fontosságnál fogva is, a mellyel a neki megfelelő, a keresztyén vallásban bir, bizonyára egyike a legérdekesebbeknek a halhatatlanságról való tan.< E tan korántsem vele keletkezett; a legrégibb népek vallásában feltalálhatok nyomai, s a többi eltérő vélemények közül kiváló erővel megalapította volt azt Plato a tragikai hátterű Phaedonban, mely azután úgy a keleti (alexandriai, essenusi) mint a nyugoti bölcsészeire nagy befolyású volt. — De épp mivel 5 — a koráig felmerült nevezetesebb nézeteket mind megvizsgálja; az elfogadhatókból, melyek közt a fősulyt épp a Phaedon játssza, hozzájok adván még saját gondolatait, egy teljes világnézletct alkot, értékes az tisztán bölcsészi szempontból is. Vizsgálatához annál több érdekkel fogunk, mert bizonyára figyelemre méltó, hogy az ókor ez egyik legfelvilágosodottabb férfia, ha egészben véve tana, érvei ma már elavultak, egyes tételekben mégis a babona, a képtelenségek vallásából a legtisztább, legeszményibb elvekhez jutott.

Rendszeresen e tant Tusculanaeiban adja elö, a hol is mils műveiben előjövő, erre vonatkozó helyeket ő maga idéz, világon tanúságául annak, hogy itt összegezni akart mindent, a mit e tárgyra vonatkozólag mondhatott. A „Tusculanae Disputationes“ a bölcsészet gyakorlati részéhez tartoznak, czéljok útmutatást ndni, mint lehet jól, boldogul élni. Sokrates halála óta ugyanis az ethika cudaimonistikus jellegű : a legfőbb jó a boldogság; hogy juthatni el erre, ezt különbözőleg oldják meg a cynikus és cyrenei iskola, Aristoteles és a peripathetikusok, a stoikusok és epikureusok ; e kérdésre meg akar felelni Cicero is e müvében s úgy találja hogy az erény ugyan önmagában elegendő arra, de csak úgy, ha bizonyos érzelmi zavarok elháríttatnak ; e lelki zavarok közt első helyen említi a haláltól való félelmet, mely ellen legjobb szer a halhatatlanság hite. Ilyenképen e hit nála a boldogság egyik tényezőjéül szerepel Ennyi a czélzatról.

A mi tehát ide vonatkozik, az az I. könyvben, „de contcmnenda morte“ ez. alatt a 9 fej. tői a 34-ig terjed. Cicero szépen, rendszeresen csoportosítja tételeit, s ez átnézetesség is egyik előnye Phaedonnal szemben. Két részre oszlik a tan tárgyalása: az egyikben a halhatatlanságot bizonyítja, a másikban a halál utáni létet igyekszik összeszerkeszteni. A bizonyítékok 2 félék; a külvilágból és a lélek lényegéből merítettek, a kettő közt adatik rajza a jövendő létnek s függelékül néhány ellenvetést czáfol.

*) Ueberweg, Geschichte der Philosophie I, 258.