Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
5. Reggeli imák
Reggeli imák 67 SZOMBATON. Én napjaim, én heteim, hova futtok ? Egymásután óh mi gyorsan leforogtok. Mint levelet a rohanó víz sodorja, Úgy vitetem én is előbb nagy czélomra. Itt mindenek, mint a ruha, megavulnak, A mi földi örömeink mind elmúlnak; Mi magunk is lenyugszunk majd álmodozni, Előre ment kedvesinkkel porladozni. Nem tudhatom, hogy mikor üt a nagy óra, Óh ón lelkem, figyelj hát az égi szóra, Mellyel Isten hívogat a megtérésre, A békesség s az üdvösség ösvényére. Ha életed mécsese tán ma kialszik, S a bírónak számonkérő szava hallszik, Megállhatnál-é előtte bizalommal, Hogy elfödi bűneidet irgalommal ? Elfödözi, óh mert nagy az Úr kegyelme, Csakhogy igaz legyen lelked töredelme, S ha mi jót most sírva fogadsz Istenednek, Megtartsd híven, végperczéig életednek!
