Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

14. Halál, temető, ítélet

370

Halál, temető, ítélet

A virág itt, ahol állok,

Szebb tavaszra szende zálog;

A fohászban szív erős lesz,

S könnyek által enyhülést vesz.

— Én szívem is itten áldoz,

S vigaszt szellemkéz alához;

Legyen e kéz áldva tőlem,

E békés szent temetőben!

*

Örökkönélő, szívben meghatottan,

S könnyezve állok a sírok felett;

Itt van, velem van mindenik, halottam, Felkelti őket‘a hű szeretet.

Csókolom arczát, megfogom kezét,

S oly édes nékem e titkos beszéd!

Szemem harmatja sűrűn hull a sírra, S mint piczi csillag, éppúgy

reszket ott,

S a szent szövétnek: — sebhedt

szívek írja —

Vigasztaló hitem is ott ragyog.