Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
4. Templomban
Templomban 17 Ha zeng az Ige, Krisztusunk Igéje, Balzsam ez a szomorkodók szívére, Mely édes lelki újulást szerez — Fölséges Isten, a te napod ez! Hálával áldunk Téged, Istenünket, Hogy fölvirrasztál e szent napra minket. Add, hogy míg szívünk Érted égve dobban, Élő templomid legyünk templomodban ! Szülj minket újjá, szent, nemes életre, Nem-szűnő igaz istentiszteletre; így égi jókkal lesz megáldatott, Fölséges Isten, a te szent napod! * Mint a galamb az üldözött, Vergődik ég és föld között, S akkor nyugszik meg csak végre, Ha jut biztos menedékre: Lelkem is, e fáradt galamb, Békét csak úgy lel itt alant, Óh Isten, ha árnyékodban Nyughatom meg, hajlékodban! Buzgóság könyve. 2
/
