Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
178 On népi imák Ha szertehulltak szívem szép reményi, S bús emlékek közt kell éltem leélni: Reménységem ki volna, ha Te nem, Én Jézusom s kegyelmes Istenem — Buzgón könyörgök: óh maradj velem! Uram, maradj velem! Maradj velem, ha ostromol kisértet, S lelkem nyugalmát elrabolni kész, Hogy ellenálljak csábszavának, Érted, Ki a küzdőnek koronát Ígérsz. Ha vétkezem s megered könnyem árja, Szárítsa föl kegyelmed szent sugára! Erősségem ki volna, ha Te nem, Én Jézusom s kegyelmes Istenem — Buzgón könyörgök: óh maradj velem! Uram, maradj velem! Maradj velem, ha a halál jön értem, S szemem a végálomra fogja bó, Hogy amidőn kialszik földi éltem, Síromnak éjét hit ragyogja bé.
/
