Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
176 HUSVÉT MÁSNAPJÁN. Teljes szívemből Tégedet szeretlek, Az én szívembe mást bé nem eresztek, Csak Téged Jézus, nyugalmam, reményem Óh maradj vélem! Óh maradj vélem, ha napom leszálla, Reáborulván bánat éjszakája; Te vezetsz engem csillagként az éjben Óh maradj vélem! Ha sírba tettem mind, akik szerettek, És nehéz szívvel zokogok felettek: Te mutatsz égre, föltámadt Vezérem Óh maradj vélem! Hogyha lefonnyad örömöm virága, S búsan csorog rá könnyeimnek árja, Te öröm-forrást akkor is nyitsz nékem — Óh maradj vélem! Kisértetek közt pályámat ha futván, Meginog lábam szent erénynek útján: Csak T e emelsz föl s megbocsátod vétkem— Óh maradj vélem! Ünnepi imák
/
