Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

170

Ünnepi imák

Óh szűnjetek keserveim ti könnyeim, száradjatok: nincsen halál, a lélek él! Jön még tavasz, nem hervadó, lesz túl a síron szebb hazánk!

E szent erő- és vigaszért dicsőség Néked Istenem, s szívbéli szent hálaadás az Űr Jézusnak általa! Ámen.

*

Zendülj meg ajkam buzgó szent fohászra, Buzdulj hálára szívem, e napon;

Mert szép öröm derült fel néma gyászra ; Erőm s reményem e naptól kapom. Örömben úszik az egész világ, Gerjedez a szív és Istent imád, Imádlak én is, de szót nem lelek, Mellyel, Atyám, téged dicsérjelek. Hálám csak e szavakban zenghetem, Szólván: „Én Uram és én Istenem!“

Megnyílt a sír és a halál hatalma Elnyeletett. Az Úr föltámadott!