Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
Ünnepi imák 169 nem árthat, óh nem, énnekem az Úr Jézus föltámadott! A milliók fohászi közt, melyek a szív legmélyiből most a magasba szállanak, fogadd el e szíves fohászt, mit ajkam oly buzgón rebeg, Te hozzád, édes Istenem ! Kiszállt a sírból az Ige s világa ég olthatatlanúl s egész világ szent fényinél halad e földi téreken ama dicső hajlék felé. Megkoszorúzva lön e nap, az igaz ügy, az elnyomott; nem jajgat már a szenvedés, sugárban fürdik a kereszt s a vércsepp magvetés leve, a szellemország földiben kikéi s terem gyümölcsöket. Megnyilt a sír s föltámadott a Megváltó, örvendj szívem! Immár örül minden kebel ezen áldott nagy ünnepen. Fegyver nekünk a szent Ige, az igaz ügy védelmiben; óh ez a nap arról kezes, hogy minden szép, jó és igaz jutalmat nyer és diadalt.
