Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
4. Templomban
12 Templomban del, Isten, az én szívemben is! Legyek én jó Lelked által a te élő szent templomod és életem meg nem szűnő imá- dása nagy nevednek, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen! * Miképen a szarvas eped híves érre: Isten! úgy óhajtlak, templomodba érve. Én lelkem, óh Isten, szomjuhozik Hozzád: Óh, mikoriáthatom színről-színre orczád? Éj és nap könny az én kenyerem és sóhaj, Jöjj Atyám, ne késsél biztató szép szóval! A hívő sereggel itt imádlak Téged, Szívemet kiöntöm, áldozatúl végyed. Szív, mire csüggedsz el, nyughatatlan mért vagy? Megsegít az Isten: szerelme mi mély s nagy! Óh, ki sírsz, keseregsz, gondodat vesd rája: Béfödöz jósága s takargató szárnya.
/
