Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

Ünnepi imák

137

Gyors szárnyakon repülnek napjaink, Év évre múlik, sebten elrohan.

Buzgó fohászra nyílnak ajkaink,

Szent trónusodhoz lépve, óh Uram! Míg mindenütt enyészet ujja látszik: Léted örök dicsőségben sugárzik.

Esztendeinkből egy ismét letűnt, Öröme, búja eltemetve már.

Atyánk, micsoda a mi életünk?

Füst s pára, mely a semmiségbe száll. Forgó időben minden szertemállik;

A múlt emléke kísér csak halálig.

A múlt emléke van most is velünk, És áldjuk azt a jóságos kezet,

A te kezedet, édes Istenünk,

Mely minket bölcsen s kegyesen vezet. A jó napoknak Te voltál adója,

És Te valál a bánat oszlatója!

S volt bánatunk egy éven át elég, Örömünk napja gyakran elborult, Szemünk könnyekkel sokszor megtelék, S a temetőn sok új sír domborult.