Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

Ünnepi imák

Ah, mily sokan sírba szálltak, Nyugodalmat ott találtak! Béke lengjen hamvukon,

És áldás sírhalmukon!

Óh, lehet, hogy egy óv múlva Minket is már sír fedez;

A halál, nem tudakolva, Önmagának eljegyez.

A tavaszi enyhe szellet Gyakran száraz ágat lenget; Kit majd megkímél a sír, Áldást esd és sírva sír.

A jót sír nem félemlíti, Nyugton zárja le szemét,

S az Isten megédesíti A hit által nyughelyét. Harcza után, ha jön az est, Oly édesen pihen a test; Lelkünk fénybe öltözik,

S jobb világba költözik.