Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Negyedik rész - VII. Temetéseik és a négy végső dologra vonatkozó énekek

667 áldott a kenyérrel S lelkem szomját eloltotta. 2. Isten a szent Igében Él mindnyájunk szívében Sok testi áldással; Jézusunk nagy irgalma Szégyenünk eltakarja Az igazság palástjával. 3. Ö szentséges Háromság! Lelkemnek mily boldogság, Hogy templomod vagyok ; Nem maradok sötétben: Világosság fényében Énrám a te arcod ragyog. 4. Te pihensz majd énvelem S te világítsz, éjjelem Lángoló fáklyája, Amíg csak fel nem támad Énrám is a vasárnap, Melynek nincs már éjtszakája. 5. Menj hát, szívem, pihenni, Ne gyötörjön itt semmi Aggódás, félelem: Isten és az angyalok Őrzik éjed s hajnalod, Hogy csendes, szép álmod legyen. 6. Ha Isten úgy rendelte, Meglátod majd reggelre A fényes, szép napot; S ha több itt nem jut neked, Örök, boldog életed Örömét ott fenn várhatod ! Istenfélő ének Krisztushoz. Saját dallam. 1019. Add hogy veled lakozhassak, Krisztus, teveled, És hogy veled vígadhassak, örök szeretet! 2. Te vagy az Ür, Üdvözítőm, kit el nem hagyok: Légy kegyelmes, mert én a te bűnösöd vagyok. 3. Bűneimet megsiratva rád emlékezem S a világot odahagyva eged keresem. 4. Ha ezerszer ezer világ lenne az enyém, Jézusomért minden kincsét elfelejteném. 5. Hadd tomboljon, mint a tenger, e nagy csábító: Nélküled nincs semmi érték, bármily biztató. 6. Ámen, ámen! Uram Jézus, áldj meg engemet, Add megnyernem fent a mennyben üdvösségemet! Dallama: Én kőszálam, erős váram. (201.) 1020. Aki Jézust el nem hagyja, Ő se hagyja azt: Jódolgában, balsorsában Sohse ejt panaszt, Ifjú sorban, öreg korban Mindig lel vigaszt. 2. Aki hozzá mindig hű volt, Míg a földön élt S éjjel, nappal bármily bajjal Küzdve jót remélt: Ott fenn nála megtalálja Égi örömét. 3. Ezért Jézus Krisztusomat Én se hagyom el, Amíg lelkem a testemben Végsőt nem leheli: Lelkem ott fenn véghetetlen Dicsőségre lel. 4. Maradj nálam, Üdvözítőm, Drága mindenem, Tarts meg engem szent hitemben, Ó maradj velem S lelkem vedd be örömedbe, Égi kegyelem ! 5. Mert én beléd vetem minden Reménységemet: Bárcsak mennék s együtt lennék Jézusom, veled, Megnyerhetném s élvezhetném Dicsőségedet !