Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Negyedik rész - VII. Temetéseik és a négy végső dologra vonatkozó énekek

594 5. Könyvedbe írd be, kérlek, Immár az én nevem, És úgy, amint ígérted, Maradj mindig velem; Lelkem ehhez kötözve Zengje hatalmadat S hirdesse, hogy örökre Megáll a te szavad! Herberger V. A boldogan meghaltak vigasztaló búcsúzása övéiktől. Dallama: Ami a jó Istennek kell. (253.) 908. E letemtől elszakadva Most már mindent itt hagyok; Testemet a föld takarja, Míg csak fel nem támadok Üj örömre, boldogságra; Ott várja a híveket A dicsőség koronája, Amit Jézus hirdetett. 2. Bár testemben földbe térek S elporladok egészen, Ha eljön a végítélet, Nagy örömben lesz részem; Örökre itt nem maradok, Krisztusomat követem, Aki értem feltámadott S visszaadja életem. 3. Örök éltem tőle vettem, Ő vívta ki számomra; Halálom se volt kegyetlen, Kímélve vitt álomba; Nem rémít a bűnnek zsoldja, Hogy mindnyájan meghalunk : Lesz az Ürnak ránk is gondja, Sírunkban nem maradunk. 4. Mint a búza rothadandó, Ha a földbe elvetik, De életre lesz jutandó: Testünk is eltemetik ; Elporladva, elhamvadva Nyugszik a föld mélyében S aztán ismét feltámadva Él az egek egében. 5. Üdvözítőm az én váram, Reményem és bizalmam, Ö adja meg ez órában Örök üdvöm, nyugalmam; Valamennyi szerettemet, Ki holtomat siratja, Vigaszával ő áldja meg S magához is fogadja. 6. Azért ne is sirassatok, Kedveseim, engemet: Istentől csak jót várhatok, Örvendjen hát szívetek! Lelkem Istent magasztalja, Ki megadta üdvömet S nektek is mind hőn óhajtja E menynyei örömet! Németből. Dallama: Ki dolgát csak Istenre hagyja. (262.) 909. Hm Istennek, hogy célhoz értem, Immáron elvégeztetett ; Kezét Jézus nyújtja ki értem, Ő üdvözít, övé leszek; Ne tartsatok fel ez úton: Végső szavam csak Jézusom ! 2. Mért kérditek, mi van hitemmel ? Jézusom vár rám, mert szeret; A meghalás engem le nem ver, Jézus vigasztal engemet; Megyek, s hová, azt is tudom: Végső szavam csak Jézusom! 3. Csalódni nem fogok hitemben, Keresztségem ő rendelé; Jézus ölel keblére engem, Ki Istent megengesztelő ; Jézus, te add meg üdvömet, Áldott legyen dicső neved ! 4. Bár bűneim gyötörnek engem, De hol van, aki bűntelen ? Jézusom megnyugtat szívemben, Halála lett az életem; Megnyitja a menny ajtaját S úgy visz dicső hazámba át.