Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)
Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról
127 S ezen való örömem Szinte mondhatatlan ; Kijelentéseden Immár megnyugodva Ujjong fel az én lelkem A te kegyes szózatodra. 30. Dicsőség az Istennek, Hogy a te szavadban Igéjének hitével Megvigasztaltattam; Immár élvezhetem Békességem teljét, Mert tudom, hogy éntőlem Nem tagadja meg kegyelmét. 31. Egész szívvel hiszem azt És rendületlenül, Hogy amit ő megígért, Mindenben teljesül, Amikor akarja ; Bízom a szavában: Mindez meg fog történni, Mert szavában igazság van. 32. S mivel senki nem szállhat Perbe a sorsával: Bánat nélkül halok meg A testi halállal; Mert igaz hitemben Megelevenedtem : Csak a testem halandó, De örökké él a lelkem. 33. Minden bajt elszenvedek Hitemnek alapján, Mert megdicsőíttetem Az ítélet alapján; Az Ür kegyelméből Jutalmat kell vennem: Ővele kell lakoznom Holtom után fent a mennyben. 34. Egek, minden dolgomban Örvendjetek velem : Rám árasztja kegyelmét Az én jó Istenem! Örvendezzél immár Egész nemzetségem, Fiaim és lányaim, S ami van a mindenségben. 35. Mert amit oly könynyelműn Elvesztett a vétkem: Az irgalmas Üristen Visszaadta nékem Egyetlen Fiában, Akit megígére, Hogy eljön e világra Bűneim eltörlésére. 36. Köszönd meg ezt őneki, Én egész családom, Mert a magban : Krisztusban Bő áldását várom; Van a halál után Megigazulásod, Üdvöd, bizonyosságod, Örömed és megnyugvásod. 37. Ide segíts eljutnunk Kínszenvedésedért, Üdvözítő Jézusunk, S gazdag érdemedért; Hogy bús életünket Itten bevégezve: Mindnyájan eljuthassunk Boldogító örömedbe! II. lam. Az ősszülők bűnbeeséséről s annak jóvátételéről. Dallama: Ádám kiűzetvén. (111.) 187. Á dám s Éva szerfelett Súlyos bűnbe esvén: Erről zengek éneket, Hogy minden keresztyén Jól megismerhesse Az Ür gyászos végét; Az Üristen szent lelke Nyújtsa ehhez segítségét ! 2. Megteremtvén az Atya Az eget és földet: Végül embert alkota, Mindennél különbet, Szentségben formálva A maga képére, Nem kínra és halálra: Örök élet reményére ! 3. Az embernek kedvére Az édent alkotta, És semmit nem kímélve Bőven megáldotta : Halhatatlansággal, Vagyonnal, békével, Uralkodás jogával S mindennek élvezetével. 4. De hogy el ne feledje, Hogy Isten az Ura, Aki előtt, engedve, Meg kell hajolnia:
