Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

120 bűnhöz kötne Gonosz ellenségem: Ne hagyj, ó ég küldöttje, A bűn bilincsében! 9. Hamis tanúbizonyság, Elvakult, bősz tábor: Mind eltűri a jóság Lelke, önszántából; És neked, bár bűnösnek, Kell-e szomorkodni, Ember, mikor üldöznek S el akarnak fogni? 40. Péter hálát nem érzett, Urát megtagadta: De mikor az ránézett, Könnyeit hul' • latta; Nézz rám is, ha bűn1 bánat Nincsen szándékomban, Hogy belátva hibámat, Sírjak bánatomban. 11. Júdást az árulása Kétségbe ejtette; A nagy Feszítsd meg ! lárma Jézust követelte ; Nemcsak Júdás, de én is Sokszor elárultam Bűneimmel, és mégis Szánni nem tanultam. 12. Bűn, halál a zsidókra Az ő drága vére ; Méltó lenni ki fogna Keresztyén nevére ? Hogy méltó élvezettel Ihassál majd ebből : Sok bűnbánó könnyet kell Ontanod szívedből. 13. Jézus maga akarta Vinni a keresztet, Simon pedig, kit arra Rákényszerítettek ; Jézusom, türelemmel Erősíts meg engem: Bízzam egész szívemmel Erősítésedben. 14. Jézust a nagy ravaszság A kínos keresztre, Mint számító gonoszság, Szorosan szegezte; Ő hozzá csatlakozzál, Bűnös ember, halld meg, És hogy ne csalatkozzál: Bűneidet valld meg! 15. Jézus, mikor átverték Vérző kezed, lábad: Megfizetted sok vétkét Az egész világnak ; Megnyeri a kegyelmet Zsidóság, görögség, Mind, mind: csak a léleknek Engedelmeskedjék ! 16. Jézus, íme előtted Állok s megsiratlak; Sok vér fakad belőled S folyik végig rajtad, Mintha egész testedben Megnyittattál volna; Vigasztalás van ebben Minden bánatomra. 17. Názáreti Jézusunk, A zsidók Királya Haldoklik, a mi Urunk, Népe óhajára; Zsidók, ti nem akartok Benne ma se hinni: Én örömmel óhajtok Hü szolgája lenni. 18. Aztán sorsot vetettek Krisztus palástjára ; Hasztalan, amit tettek, S egynek sincs javára: Mert a világ szerelme Krisztushoz nem enged, És ha vágyad ébredne, Elfojtja azt benned. 19. Jézusunk a keresztjén Senkit meg nem átkoz, Bántóit is szeretvén Értük szól Atyjához; Ember, a te sok vétked Vitte őt halálra: Szólj, bocsásson meg néked, S kedves leszel nála. 20. Jézusunk a végórán Gondosan néz vissza, S anyjára is gondolván Őt Jánosra bízza; Te is rendezd el házad, Szeress embert, Istent, Lelked neki ajánljad, S nem kell félned itt lent. 21. Mennyországát ígérte, A latorhoz szólva, Aki tőle azt kérte: Emlékezzék róla; Ember, hivő lélekkel Kérd őt, ha bajod van, S meglásd,