Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - II. Ádventi énekek, Isten Fiának testté válásáról

34» Et in terra. Credo, vagy hitvallás. Saját dallam. (2.) 8. H iszünk egyetlen Istenben, Mindenható Atyában, Menny és föld teremtőjében, Mindeneknek Urában. Bennünket is ő teremtett Halhatatlan lélekkel, S nem nézvén a bűnös lelket, Maga mellé emelt fel. 2. Hiszünk .az ő szent Fiában, Jézus Krisztus Urunkban, Mindnyájunknak Királyában S megigazulásunkban. Szentlélektől fogantatva Tiszta szűztől született, Hála, hogy őt nekünk adta Az isteni szeretet. 3. Az idők teljességében Jött e bűnös világra, S alázatnak köntösében Ment a kereszthalálra. Megfeszítve, eltemetve Poklokra szállt odalent, Majd feltámadt s végezetre Atyjához a mennybe ment. 4. Onnan jön el megítélni Élőket és holtakat, Már is sok jel azt beszéli, Hogy ajtónkon kopogtat. Bánatunknak órájában Az legyen a vigaszunk, Hogy megváltó munkájában Hozza örök tavaszunk. 5. És hiszünk a Szentlélekben: Ő vigasztal bajunkban, S a szentek közösségében : Anyaszentegyházunkban, Melynek feje, vőlegénye Isten Fia lett nekünk, S mindnyájunknak dicsősége, Hogy övéi lehetünk. 6. Gyarlóságunk tudatában Bűneink bocsánatát Hisszük, és hogy igazában Váltságot csak Krisztus ád. S amit abból megszereztünk, Semmikép nem érdemünk : Te magad vagy úr felettünk, Igazságos Istenünk. 7. Boldogító vigaszunkra Hisszük, hogy feltámadunk, Az Ür lesz majd támaszunkra, S dicsőségre virradunk. Színről színre látjuk akkor Őt, ki szintén testté lett, Ha eljön a boldogabb kor: Az utolsó ítélet. 8. Hiszünk az élő Istenben, Míg e földön szenvedünk, Hiszünk az örök életben, Ott is ő lesz mivelünk. Csak vezérünk jönne végre, S törne át az Ür egén! Amen, eljön, úgy ígérte, Eljön hozzánk idején. Tranovszky György. Saját dallam. (3.) 9. ht a drága idő, Jön az Üdvözítő Népe váltságára, Boldogítására, Hogy mentse a rossztól És minden gonosztól. 2. E napok betöltét Régtől jövendölték Próféta-beszédek Az emberiségnek, Ember örömére, Világnak üdvére. 3. Ébren kell fogadnunk, S buzgó hálát adnunk Atyánk Istenünknek, Ki úgy szeret minket, Hogy megnyertük ismét Kegyelmének kincsét. 4. Téves sötétségnek Virradat vet véget: Erre kell eszmélnünk, Szívből benne