Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

toi testeden, Én Megváltóm, én Istenem ! 4. Egész tested végesvégig Összezúzva sebtől vérzik, Jézusom, ki vigaszomra Örömet adsz bánatomra, Üdvösségünk hordozója, A világnak Megváltója. 5. S mi az oka ennyi rossznak? Nagy fájdalmak mért kínoznak? Az én vétkem, az én vétkem, Az én súlyos bűnösségem Vitt e szörnyű kimúlásra, Gyötrelemre, kínhalálra. 6. Jézus, engem úgy szerettél, Hogy halált is elszenvedtél, S érdemeddel a pokolnak Mély tavából kimentettél: Én Uram és én Istenem, Szűznek Fia, egyetlenem ! 7. Értem, aki eredendő Bűnben voltam elveszendő, Határtalan szeretetből Mit se vonsz meg az embertől: Az egekből leszállottál S haláloddal megváltottál. 8. Mit kellene adnom, tennem, Hogy hálámat kifejezzem A mi drága Jézusunknak, Üdvözítő Krisztusunknak ? Magam adom, Uram, neked, Legyek én a te gyermeked. 9. Jézus, aki mindig velünk Vagy, ha terád emlékezünk: Szívvel-szájjal téged vallak Mindenható oltalmamnak ; Ha bánat ér, vagy szenvedek : Vigasztalást benned lelek. 10. Jézusom, ha te vagy enyém, Semmi bajtól nem félek én: Ördög, halál rám törhetnek, Erőt rajtad nem vehetnek; Királyok közt te legnagyobb, Jézusom: a tied vagyok! 11. Amit szenvedsz kereszteden, Vigasztalást szerez nekem: Oszd meg velem fájdalmadat, Hogy szívemben hordozzalak; Ne maradjak hátra én sem A szent keresztviselésben. 12. Jézus, soha nem hagylak el Se testemmel, se lelkemmel : Életemben, halálomban Veled leszek minden korban; Ha te szeretsz, nem is vágyom Semmi másra e világon. 13. Türelmed a szenvedésben Nagy megnyugvást hozott nékem: Nincs elég szó, bár óhajtsam, Hogy azt híven elmondhassam, Jézus, mennynél drágább kincsem, Akinél szebb sehol nincsen. 14. Enyém már, akit kívántam, Aki után mindig vágytam; Enyém már, akit kerestem: Üdvözítőm a kereszten, Jézus az én biztonságom, Örömem és boldogságom. 15. Add meg, Uram, mindazoknak, Akik hozzád fohászkodnak, Halálodra emlékeznek, Szomorkodnak, keseregnek: Hogy soha el ne hagyjanak, Szerelmedben maradjanak. 16. Ha pedig itt holttá lesznek, S országodba elérkeznek: Ott tégedet dicsérjenek, Veled örökre éljenek. Jézus, hallgass meg bennünket, És add meg a mi üdvünket ! Kaiinka Joachim.