H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer

- RMNy 160/2 címe szerint Kálmáncsehi Sánta Márton a reggeli éneklések (príma) prózai zsoltárait fordította le. - A szerkesztő javította az énekeket; az énekszövegek kritikája (ez verselési, textológiai vagy teológiai szempontból történt) - E4: [ ]

3

r; E5: *

3

v; É9A: A

3

v; T34: 60. - A Non vox, sed votum kezdetű versecske ismétlődése a forrásokban — Éli: ((4)

r; T5: 425, 445; T14: 341; T39: 93. - Bornemisza Péter énekeskönyve (RMNy 513) Balassi István és felesége, Czoron Anna támogatásával jelent meg. - Bornemisza Foliopostillájának (RMNy 541: 102r) kapcsolata saját énekeskönyvével és a Bártfai énekeskönyv előszavával (RMNy 713) (1. az énekeskönyvtörténetben). - A szerzőség problémája: csak az akrosztichonban szereplő vagy külön is feljegyzett szerzők neve tudható - É7: ()

3

v; É8: Ajv'

5

6 - Az énekek esztétikai megítéléséről: az énekek tartalma és „íze" határozza meg egy-egy ének irodalmi értékét - É7: ()4

V. - A versek kiadásáról: a sorokra való tördelés fontosságáról - É7: ( )

3

r. - Tiltakozás az ellen, hogy a szerkesztők, kántorok, tanítók vagy könyvnyomtatók a nekik tetsző énekeket ellenőrizetlenül beteszik a gyülekezeti énekeskönyvbe - É7: ( )

4Γ—

V* A zsoltárparafrázisokról és a Zsoltárkönyv pontos lefordításának problémájáról - É7: (>4

r. - Skaricza Mátéról és zsoltárfordításának kiemelkedő voltáról - É7: ( )4

r_

v. - Mivel sokan nem tudtak olvasni (nem úgy, mint egyéb nemzeteknél), ezért hallás után tanulták meg az énekeket - É7: ()()i

r. - A magyar énekeket tartalmazó többkötetes gyűjtemény tervezete (az énekek nagy része Újfalvi Imre kezében megvolt)

15

7 - É7: ()()i

r_

v: 1. graduál, gyülekezeti énekeskönyv és halotti énekeskönyv egy kötetben 2. iskolai énekeskönyv 3. a templomban nem használható egyéb „tiszta" énekek gyűjteménye (magánénekeskönyv) 4. bibliai és más egyházi szerzőktől származó históriák 5. magyar világi históriás énekek gyűjteménye Wolfgang KÖPFEL, strassburgi nyomdász teológiailag magyarázza meg a szerzői névtelenség helyességét: „Dann wir hierinne niemants Person oder Namen ansehen, auff dz bey Gott dem allmechtigen alles ansehen allein bleiben mög..." (WB, 316. sz.). '"KLANICZAY Tibor (1961, 151-182) Újfalvi kiemelkedő irodalomtörténeti szerepét részletesen elemzi. 75