H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

11. ÚJFALVI Imre

10

4 gyülekezeti énekeskönyv-előszava, 1602. (RMNy 886/1)

30

5 [()

3

r:] PRvEFATIO.

30

6 c 307 Mely ez könyvnek ez mostani editiojara nez. EZ ideiglen csak ez it valo Typographiaban-is'

0

8 egy-nehanyßor nyomtattatot ki ez Énekes kónyv, mely az Graduallal az Templomban ßokot vitettetni. Talaltam ollyanra-is az mely, de csak igen rövideden, ez elót negyven eßtendovel nyomtattatot.

,0

9 De velem hogy netalam illyen rendel, bűseggel, es tißtan nem. Iollehet mostanis nem ßinten

31

0 ugy bocsathatok ki, az mint mi akarjuk vala: tudnia illik Elößor kózónseges Synatnak es Superintendensünknek authoritasaval/" es intesevel: melyből netalam nagyub tißtasaga-is kővetkőzőt volna. Masodßor s-utolßor mindeneket az ő rhythmusa ßerent, uyjab uyjab paragraphusokkal:'

1

2 es az első versőket lineakkalis,

31

3 hogy az ki annyira, artem canendi,

31

4 ertene Claves, & Signa vocis'

1

5 megh jegyezhetne hogy az usus

jl

b ig[y]-is segittetnek. Valaki volt az Musicanak (az mellyen ne erts valami frascat,

31

7 hanem az eneklesben valo ßep mesterseget) rontoja kőztünk 30

4 ÚJFALVI Imre (t 1616 k.) debreceni református lelkész, író. 30

5 A szövegkiadás alapja: Újfalvi Imre 1602-es debreceni énekeskönyvének (RMNy 886/1) Gyulafehérváron található példányáról készült fotó az MTAKK-ban (Mikrofilmtár). A fordítások CSOMASZ TÓTH Kálmán (1967. 132 skk.) fordításai és értelmezései alapján készültek. Mai helyesírásra átírt, jegyzetelt változatát 1. H. HUBERT Gabriella: Enekeskönyv-előszavak = Magyar Protestáns Irodalmi Szöveggyűjtemény I: 16-17. század. 11-20. 30

6 Előszó. 30

7 Kiadására. j0

8 Nyomdában is [ti. a debreceni nyomdában]. 30

9 L. RMNy 178. 11

0 Egészen. J" Tekintélyével, parancsával, határozatával. 31

2 Verssorokra tördeléssel és a versszakokat egymástól elválasztva. 31

3 Az első versszakokat kottával együtt. 31

4 Az éneklés mesterségét. 31

5 A kulcsokat és a hangjegyeket. 31

6 Használat. 31

7 A frasca értelmét eredetileg a lengyel fraszka 'apróság, érdemtelen, érdektelen dolog' szóból eredeztettem. Fekete Csaba hívta fel figyelmemet arra. hogy a frasca a latin fraus, 'csalás, hamisság' szóból is származhat. Ilyen értelemben már 1570-ből van adatunk a szó magyar használatáról (SZT, IV, 408). L. még Sárospataki István Ez világnak dolgainak igazgatasanak mestersege című 168l-es művében: ,,A' beszédben való fraskát és a' hasonlitast-is utállya 390