H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Református temetési énekeskönyv (Újfalvi-féle temetési I. kiad.). 1602 Debrecen - RMNy 886 [1] [Keresztye[ni] enek[ekj. Mellyek az Grfadual mellett] s-annelkül is az hol azzal [nem elhetnek, az] Magyar nemzetben reform[altatott Ec]clesiakban szoktanak mo[ndattatni.] Mostan uyonnan, d[e merteklejtessen, es helyessen, tóbbittefttek, es illend&b] rendben, hogy nem m/int ez előtt] ki bocsattatt[ak]. [— 2] Ezek melle adattattanak szép [rendel az Halót Énekek Debrecenben, Nyomtatta Lipsiai Pal, 1602. Eztendőben] 4° - [10J 148 [recte 149] [1+?]; [1] 18 [1+?] ff. - kotta nincs - orn. 1 csonka példány (Gyulafehérvár). RMK I. 376-377; Révész, 1602; Erdélyi 22. és 52. sz. * Református gyülekezeti (debreceni 7. kiad.) és temetési (Újfalvi-féle temetési 2. kiad.) énekeskönyv. Az Újfalvi-féle temetési énekeskönyv kiadásaként a továbbiakban csak azokat a gyűjteményeket tüntetjük fel, amelyek külön címlappal jelentek meg, és, vagy megtartották Újfalvi előszavát, vagy szerkezetükben (a feliratokkal ellátott) hármas beosztást követték. Kiadó: Rheda Pál (1596-1619 között debreceni nyomdász) vagy a debreceni gyülekezet, amelynek lelkipásztora ekkor Újfalvi Imre volt. Szerkesztő: Újfalvi Imre (tl616 k.) református lelkipásztor, aki az 1. rész ún. debreceni énekeskönyv-anyagát válogatta, valamint kiegészítette és átszerkesztette, és csak olyan éneket vett fel, amelyeket „az Templomban mondhatni". 14 3 Az előszóban megfogalmazott elveknek megfelelően igyekezett a csak templomi használatra alkalmas énekeket kiadni. A könyv megjelentetését Újfalvinak azon szándéka vezette, hogy megtisztítsa a templomi énekanyagot, ahogy Klaniczay Tibor írja: Újfalvi „a református egyházi énekek kanonikus, lezárt és tovább nem bővítendő gyűjteményét akarta létrehozni, és könyve egyik legfőbb fogyatékosságának éppen azt tartja, hogy ez nem egészen sikerült." 14 4 Újfalvi egyrészt újító 14 3RMNy 886/1: () 3 rés()( ) l r. 14 4 KLANICZAY Tibor, 1961, 162. 141
