H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Szerkezet: 1. ünnepi (adventi, karácsonyi, kiskarácsonyi, vízkereszti, házassági [kánai mennyegző ünnepe], vízkereszt utáni, úrvacsorai [nagycsütörtöki], nagypénteki, húsvéti, mennybemeneteli, pünkösdi, szentháromság-napi) énekek 2. az ünneptelen félév énekei (Szentháromság-nap utáni közönséges 1'' 1 isteni dicséretek) - 3. halott temetéskor való dicséretek. A 16-17. században egyedülálló az énekeskönyv szerkezete. Az énekek az egyházi év ünnepi és ünneptelen féléve köré csoportosulnak. Az újabb kutatások nyomán a Bornemisza-féle prédikációs kötet és a bártfai gyűjtemény mélyebb kapcsolatára derült fény. Oláh Szabolcs kimutatja, hogy az ismeretlen szerkesztő sok esetben Bornemisza Foliopostillá)áx\ak énekutalásait követte. így az énekek nemcsak az adott ünnephez, hanem a prédikáció textusához is igazodnak. 13 6 Jól szemlélteti textus és ének összetartozását Luther híres zsoltárfordításának (Erős várunk nekünk az Isten - RPHA 392) példája. A legtöbb 16-17. századi énekeskönyvben a zsoltárok csoportjában helyezkedik el. Egy-két tematikus evangélikus gyűjteményben az anyaszentegyházért mondandó énekek között, az 164l-es debreceni ima-énekeskönyvben pedig az ördög dühössége ellen mondandó dicséretként szerepel. Az 1632-es unitárius énekeskönyvben (RMNy 1541) a prédikáció előttiek vagy utániak közé került. Bornemisza Péter és a bártfai szerkesztő a prédikáció alapigéjének megfelelően Vízkereszt utáni 4. vasárnapra ajánlotta 13 7 ezt a zsoltárt. Hasonló típusú gyűjtemények Németországban jelentek meg nagyobb számban, de ezek között a sziléziai énekeskönyvek hatását külön meg kell majd vizsgálni. Köztudott ugyanis, hogy a felső-magyarországi öt szabad királyi város élénk kapcsolatot tartott fenn pl. Boroszlóval. ' 138 Enekversek száma: cr. 267 gyülekezeti ének. A 16. századi protestáns énekkészlet legbővebb válogatását adja. Az 1593-as énekeskönyv összetétele rendkívül gazdag és változatos. 44 ének először itt jelent meg nyomtatásban. A gyűjtemény nemcsak az istentiszteleti éneklést, hanem a magánájtatosságot is szolgálta. A sok egyéni hangú könyörgés mellett idézhetjük Bornemisza Péter 13 5 Köznapi, mindennapi. l3 6OLÁH Szabolcs, 1998/1999. 191-238; 2000, 222 skk. Ij 7 Bornemisza ezen kívül még a következő ünnepeken énekeltette a 46. zsoltárt: Böjt 1. vasárnapján (1. ugyanígy a kéziratos Eperjesi graduálbm és a sárospataki Református Kollégium Könyvtárának Kt. 1336-os kéziratában), Böjt 2. vasárnapján. Húsvét utáni 3. (1. az Eperjesi graduálban is) és 4. vasárnapon. 13 8 L. RPHA. A korábbi közléseimben szereplő eltérők számok abból adódnak, hogy másmás számítási módokat alkalmaztam. A kötetben ugyanis 4 - más-más forrásból származó ének kétszer fordul elő. ezenkívül 3 antifona növelheti az énekszámot. 139
