H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Református (protestáns) temetési énekeskönyv (Újfalvi-féle temetési 12. kiad., 5. átdolgozott kiad.). Felépítés: A. A címlap hiányzik. Β. A csonka előszó Újfalvié, 1598-as keltezéssel. C. Enekek. D. Tartalomjegyzék. Szerkezet: 1. halott felvétele előtti énekek - 2. halott kivitelekor mondandóak - 3. sír felettiek - 4. egynéhány zsoltárok - 5. új énekek. Énekversek száma: Pontosan nem tudjuk meghatározni, cr. 70 lehet. Kapcsolódás: A korábbi kolozsvári temetési énekeskönyvet követi (RMK 1. 1244/B). A kötet töredék volta miatt nem tudjuk, hogy bővítette-e annak anyagát. 1691 Lőcse - RMK 1. 1410-1411 [5] Az/Sz. DA VID PROFE-Ztának ékes Rhytmusu / SOLTARIVAL; / [- 2] Es Ζ A' SOLTAROKBÓL Ζ szereztetett / D ITSIRETEKKEL, / Λ ·' egyéb / Istenes ENEKEKKEL / [- 1] és / ΗYMNUSOKKKAL Ζ tellyes Könyv. Ζ Kit mostan egynehány szép új / ENEKEKKEL meg-job-Zbitott, [-3 ] s ' az Ζ HALOTT ÉNEKEKKEL / meg-bövitett; / [- 4] Az utollyán osztán szép áhita-Ztos IMADSAGOKAT-is- Ζ hozzája adott, és ki-Zbotsátott; Ζ LőTSEN, / BREWER SAMUEL, 1691. 12°-[2] 640 [18] pp. - kotta nincs - orn. 4 példány (OSZK: 2, EK, Debrecen). Az OSZK első példánya mind az öt részt tartalmazza. Az OSZK 18. századi kötésű második példánya Siderius 1690es kátéját is magába foglalja, vagyis református tulajdonosa is lehetett a kötetnek. Az OSZK második példányának egyik korai tulajdonosa valószínűleg evangélikus volt: ő ugyanis háromszor áthúzta a Valaki Krisztusnak vacsoráját veszed (RPHA 1459) kezdetű úrvacsora-ének egyik versszakát, amely a református úrvacsoratanra mutat: „Nem eszed itt száddal a Krisztusnak testét...". Ez a befogadói használat is azt a feltevést erősíti meg, hogy a 17. sz. második felének énekeskönyveit mindkét felekezet használhatta, és azokat a részeket, amelyek hittanilag nem feleltek meg, az éneklésből elhagyták. Ugyanez a példány Siderius 1690-es kátéját is magába foglalja (RMK 1. 1391). Egyelőre nem dönthető el, hogy a 18. századi kötésű kolligátumot eredetileg a Siderius-kátéval együtt is forgalomba hozták-e. A példány történetét tovább színesíti, hogy 1952-ben a pápai ferences kolostor könyvtárából került az OSZK-ba. 230
