H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
keskönyvei oly gazdagok fametszetes illusztrációkban, hogy külön disszertáció készülhetett róluk. 4" A szerény magyar lehetőségeket mutatja, hogy a magyar énekeskönyvekben ilyen illusztrációk nincsenek.) A kiadó személye néha bizonytalan. Az egyes nyomdák története és az énekeskönyvek jellege alapján azonban legtöbbször valószínűsíthető, hogy mely nyomdák működtek egyben kiadóként is. (Ugyancsak kérdés, hogy az egyes városi tanácsok mekkora szerepet játszottak a kiadásban.) A 16. században és a 17. század elején a debreceni nyomda, míg a 17. század első harmadától kezdve a lőcsei Brevver-cég adta ki a legtöbb énekeskönyvet. Az unitárius gyűjtemények egyházi ellenőrzés mellett készültek: graduál-énekeskönyv jellegüket végig megőrizték, és az énekek számát csak kis mértékben gyarapították. A 17. századi kiadási nehézségek miatt mindössze 6, témánkat érintő kiadványuk (3 graduálénekeskönyv és 3 halottas) jelenhetett meg. A szerkesztést az első időkben olyan reformátorok végezték, akik maguk is énekszerzők voltak (pl. Gálszécsi István, Szegedi Gergely stb.). Később emellett megjelentek olyan kezdeményezések, melyek egy-egy hivatalosabb jellegű énekeskönyv összeállítását tűzték ki célul (pl. Gönci György. Újfalvi Imre vagy a Bártfai énekeskönyv szerkesztője). A 17. század második harmadától többnyire nem ismerjük a szerkesztőket. A névtelenség egyik oka az lehet, hogy szinte mindegyik szerkesztő valamilyen korábbi hagyomány folytatójának tartotta magát, s ezzel is a kötet legitimációját akarta hangsúlyozni. Az énekek számával kapcsolatban már Schulek Tibor megállapította, hogy az evangélikus énekeskönyvek általában több éneket tartalmaznak, mint a reformátusok. 41 6 A lőcsei énekeskönyvek bővebb énekanyaga sokszor nem talált utat a többi nyomda gyűjteményei felé. A lőcsei kiadásokban egy szempontból - az újabb és újabb énekek felvételével - ugyanazt a folyamatos megújulást követhetjük nyomon, mint amilyent a 16. századi és 17. század eleji evangélikus énekeskönyvek változó szerkezetei esetében látunk. A 17. századi egyházi énekköltésben mennyiségileg az evangélikusok megelőzték a másik két felekezetet (amennyiben a Zsoltárkönyv-fordításokat nem számoljuk). Ugyanakkor a lőcsei testesebb gyűjtemények kiadásának gyakorlati oka - a kiadó vállalkozói talentuma és körülményei, valamint a szigorú egyházi megkötöttség hiánya - is kimutatható. A 17. századi református nyomdákból kikerülő énekeskönyvek - mint arra Czeglédy Sándor rámutat - azért is nem bővítették az énekanyagot, mert a Szenei Molnár-féle Zsoltárkönyv népkönyvként fokozatosan elterjedt. 41 7 A temetési énekek esetében 4l 5HOBERG, Martin, 1933. 41 6 SCHULEK Tibor, 1969, 132. 4, 7CZEGLÉDY Sándor, 1963, 161. 269
