H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

Batizi Andrásnak (I, 276v, 320r; II, 28v, 53r), Sylvester Jánosnak (I, 284r), Szegedi Kis Istvánnak (1, 315v; II, 3v), Szegedi Gergelynek (I, 318v) és Huszár Gálnak (1, 319r) tulajdonítani. Egy helyen (II, 3Ír), a Gyakran nekünk kellene kezdetű úrvacsora-ének esetében Huszár tévesen Melius Juhászt jelölte meg Szegedi Gergely versének szerzőjeként. Schulek Tibor szerint ez azt mutatja, hogy 92 Huszár a Melius Juhász szerkesztette 1563-as énekeskönyvet használhatta. " A szerkesztő igényessége figyelhető meg azokban a magyarázatokban, amelyek az egyes részek vagy énekek használatához nyújtottak segítséget. Huszár választ ad pl. arra a kérdésünkre, hogy a szertartásban mikor énekeltek egy adott ünnepen gyülekezeti éneket, de nagy szabadságot is ad a használóknak: „VEDD ESZEDBE. A melly isteni diczereteket az VR Christusnac Bületéséröl ide irtunc, mikor ä ßentegyhazi ßolgaknac tettzic, akor mondgyác ä ßent Gyülekezetben" (I, 170r). Közismert, hogy Huszár Luther Deutsche Messejének szellemében több helyen szertartási ének helyett gyülekezeti éneket ajánlott. A keresztény szabadság elve érvényesül az adiaphoronnak tartott éneklés esetében. Huszár Gál láthatóan nem tartotta helyesnek, hogy egy felsőbb egyházi hatalom (pl. az esperes. I. a II. 4. pontban) az istentiszteleti énekek kiválasztását korlátozza. Gyakorló lelkészként jól tudhatta, milyen nagy a szerepe a helyi adottságoknak: hiába az előírás, ha egy nehezebb ének énekeltetéséhez vagy a kántor vagy a gyülekezet zeneileg nem eléggé képzett, vagy pedig a gyülekezet egy bizonyos ünnepen ragaszkodik a már megszokott énekekhez. Nyilvánvaló, hogy az egyházi év ünnepeihez kapcsolódó énekek, szorosabban vagy tágabban, tartalmuknál fogva mindenképpen illettek az adott ünnep textusához. Kapcsolódás: Huszár Gál összeállítása egyetlen a maga nemében a 16-17. 93 században. Bottá István értékelése szerint: „a Graduál gyülekezetet szolgáló céljának, szerkezetét és tartalmát tekintve is, tökéletesen megfelelő, teljes mű volt. Sőt imádságok, zsoltárok beiktatásával templomi használaton kívül egyéni és házi áhítatok célját is szolgálta." Huszár Gál nem ismerte a Váradi énekeskönyveX 94 (RMNy 222), de Szegedi Gergelyének (RMNy 264) ismerete sem egyértelmű. 95 Saját, korábbi énekeskönyvének anyagát, három kivételtől eltekintve, követte és kibővítette. A kezébe került énekekből válogatott és új szerkezetet hozott létre. 9

2 SCHULEK Tibor, 1975, 19. 9

3 BOTTÁ István, 1991, 438. 9

4 SCHULEK Tibor, 1975. 14-15: H. HUBERT Gabriella, 1986, 1017; BOTTÁ István. 1991. 442—443. 9

5 Hittani és gyakorlati szempontból Huszár Gál maga is elhagyandónak ítélte a következőket: Mind e világnak (RPHA 948), Nagy örömnap (RPHA 1040), Valaki Krisztusnak vacsoráját (RPHA 1459). 124