H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

mint már erről az oppenheimi kiadás (RMNy 1037) kapcsán szó esett hogy a közös protestáns (főként evangélikus és református) énekkincs az Újfalvi Imre által 1602-ben javasolt módon található meg benne.

25

6 A lőcsei kolligátum az Újfalvi által tervezett összes részt tartalmazza. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű, hogy az evangélikus nyomdában megjelenő énekeskönyv, mint a címlap is mutatja, forrásának vallja mind a református (debreceni), mind az evangélikus (bártfai) énekeskönyveket: a közös protestáns énekeken kívül a kizárólag református vagy evangélikus hagyományban élő énekeket is adja. Ki lehetett az a szerkesztő, aki nemcsak a korábbi protestáns énekkészlet legbővebb válogatását közölte, hanem, a kiadás részeként, Magyarországon először a Zsoltárkönyvet is? Lorenz Brewer aligha lehetett a szerkesztője egy ilyen igényes gyűjteménynek. Az alábbiakban gyengébb és erösebb érvekkel támogatott hipotézisek fogalmazódnak meg, remélve, hogy a levéltári adatok egyszer pontos választ adnak a feltett kérdésre. A kiadványt az idő tájt szerkesztették, amikor az eperjesi egyház számára egy graduált írtak össze. Mint Ferenczi Ilona kimutatja, az Eperjesi graduál (S

1 57) összeállításában a rektor, a lelkész és a kántor vett részt. Serédi János 1629—1637ig vezette az eperjesi iskolát. Madarász Márton (1618-1654) az eperjesi magyar 757 lelkész, Bánszki Dániel pedig a kántor volt." Feltételezhető, hogy ez az eperjesi kör szerepet játszott a lőcsei nyomtatott énekeskönyvek körüli munkálatokban. Az eperjesi értelmiségi kör mellett magának Szenei Molnár Albertnek a szerepe sem zárható ki, mint erről az 1612-es oppenheimi kiadványnál {RMNy 1037) már említés történt. Az ott található érvelést gyengítheti, hogy az 1635-ös kéziratos Eperjesi graduálban több Szenei Molnár-zsoltár található, tehát az eperjesi evangélikus körben kimutatható a genfi zsoltárok ismerete. Heltai János hívta fel a 950 figyelmemet a felső-dunamelléki irénikus mozgalom esetleges szerepére." Harmadik lehetséges szerkesztőként tehát a Szenei Molnárral többször munkakapcsolatban álló református lelkész, Pécseli Király Imre (1590 k.—1641 k.) is valószínűsíthető. A protestáns unió létrehozásán fáradozó és énekeket író Pécseli Király szerkeszthetett egy, a dunántúli, dunáninneni és felvidéki valamennyi protestánst szem előtt tartó gyűjteményt. Ráadásul ifjabb korában együtt dolgozott Szenei Molnárral, sőt, valószínűleg részt vett az 1612-es oppenheimi énekeskönyv szerkesztésében is. 161 l-ben Szenei Molnár üdvözlő verset írt retorikája elé {RMK 111. 1112), 1614-ben pedig, mikor Szenei Molnár rövid időre komáromi lelkész lett, Pécseli Király ugyanott tanított. Pécseli Király lőcsei kapcsolatait mutatja, hogy 25

6 L. RMNy 886/1-nél. 25

7 FERENCZI Ilona, I, 1988A, 6-9. 25

8 Az irénikus mozgalomról, s annak eszmetörténeti hátteréről 1. HELTAI János, 1994. 179