H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer

zett könyvben sehol sem találok ilyen sorokat."" Meg kell tehát néznünk, mi is szerepel valójában a fent hivatkozott 1567-es unitárius műben. Borbélynak igaza van, hogy az Uzoni Fosztó által írtak nincsenek benne. A mű először sorra veszi a reformátorok munkáját, amelyet az igaz egyház helyreállítása terén végeztek, és azt az utat, amely során az egyház fokozatosan közelített a teljes igazsághoz. Helyeslőleg hozza fel Zwinglit"

3

2 és követőit, akik a Luther által elkezdett reformációt folytatták, és „Ecclesiam ab idolis, altaribus. ornatibus variis, organis, cantuq(ue) & aliis superstitionibus repurgauit, Luthero etiam reclamante, & acriter contendente" (T4: AAjr). Mi a helyzet a magyar unitáriusokkal? Először a szertartásrendet tisztították meg, hogy utána a lényeges teológiai kérdések tisztázását elvégezhessék: „In repurgatione siquidem Missae a cantu primum incepimus, quem cum omnibus illis tubis & organis proscripsimus..." (T4: AA2

V)· A cantus szó ebben az esetben szertartási és gyülekezeti énekre is vonatkozhat. (Mint tudjuk, az unitárius egyház mindkettőt használta, és a 17. században graduál-énekeskönyveket adott ki.) Bármelyikre is vonatkoztak a fenti szavak. Melius Juhász énekellenes „Varga"-ként mégis Dávid Ferencre és az antitrinitáriusokra utalhatott. A fenti nyilatkozat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a magyar antitrinitáriusok történetének kezdetén volt egy igen rövid időszak, amikor az éneklés terén zwingliánus nézeteket vallottak, vagyis tiltották az istentiszteleti éneklést. Ha megnézzük Dávid Ferenc 1567-es Rövid magyarázatát, melynek erre vonatkozó része a De falsa et vera... rövidített változata,

23

3 ott csak a Zwingii-hivatkozás szerepel, de a kontextus ott is az énekelvetés helyeslését igazolja: „Annac vtanna az Isten Zuingliust es egyebeket tamazta fel, kic altal az Antichristusnac mélieb ßerzesit ronta el, vgy mint ä miset, ä fa kepeket, oltarokat, kűlómb kűlómb eneklesben valo ceremoniakat, ä kenierben valo Christust minde(n) ekessegeuel, es az Vrnac vaczoraiat, melliet Luther, miért hogy meg nem ismert, meg sem akarta tißtitani immár, azért mostan ßinte ä fundame(n)tomra iutott ä dolog..." (T3: E

3

r). A megtisztított szertartásban tehát nem szerepel ének. A gyakorlatban ezt az elvet, valószínűleg a lelkészek és a hívek ellenállása miatt, nem lehetett megvalósítani Erdélyben. Enyedi György unitárius püspök a 16. század végén egyértelműen az éneklés mellett foglalt állást: valakik az templomokban és egyéb közönséges gyülekezetben való tisztességes és józan énekléseket kárhoztatnak. 23

1 BORBÉLY István, 1913, 178. :'

2 A korabeli magyar müvekben Zwingli mindig úgy szerepel, mint aki elutasít mindenféle istentiszteleti éneklést. Az újabb kutatások szerint azonban Zwingli viszonya az istentiszteleti énekléshez nem volt ennyire egyértelműen negatív (1. JENNY. Markus, 1983, 175). 23

3 A De falsa et vera 1567-es keletkezési idejéről és a Rövid magyarázathoz való viszonyáról 1. BALÁZS Mihály, 1988. 24 skk. 94