H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer
- Lelki (Istenben való) gyönyörködtetés, hogy az elme az ének tartalmáról tovább elmélkedhessék - T33: 405, 408; T35: 259; N12: 335. - Az éneklés gyönyörködtet „külőmbségével, mind az egymás után kővetkező szoknak 's mind az eneklóknek az idők es a' ki terjeBtés ßerent való hangnak ille[n]dő hasonlóságával" - Ν12: 131. - Az ének a szívet Istenhez emeli - T33: 408. - Ne csak gyönyörködjék a lelkünk a zsoltárok éneklésében, hanem Isten iránti engedelmességre is kötelezzen - T30: 30. - Az énekek a szívet felgerjesztik, a bánatot eltávoztatják és a gonosz lelket elkergetve a Szentlelket hozzák - É10: (4) v; T33: 406. - Az énekek vigasztalnak, amikor közönséges háborúságaink vannak, amikor az ördög, a bün, a világ, a halál háborgat - É6: A] r_ v; P8: 102r. - Az éneklés az öröm és vidámság kifejezése (öröm Isten jótéteményei, a megváltás, a Szentlélek által való megszentelődés miatt); a lélek felüdülése és a szomorúság elűzése - Pl 1: 79v, 327v; Pl3: 821; T33: 406. - Az énekek néha szomorúságra, néha vigasságra indítanak - TI 3: 43. - Csak akkor énekeljenek, ha érzik szívüknek az isteni dicséretre való felindulását és vidámságát, mert az ember természete az, hogy vidámság idején énekel vagy más énekét hallgatja - Ρ10: 174, 177. - Az éneklés a munkabeli fáradozás terhét megkönnyíti — Él 1: ((3) r; m T33: 406. - A zsoltáréneklés gyülekezeti jellegét kell hangsúlyozni: az egyén a gyüleke13"? zet tagjaként könyörög és ad hálát Istennek - P18: 2. 13 1 Geleji Katona és Martonfalvi Tóth György Ovidius versével igazolja ezt (Elegiae Tristium libri V, lib. 4, Elégia 1). 13 2 „Ha penig én vidám vagyok, s' az Istennek háza szomorú; meg-van az én Istenemtül parancsolva, hogy egymás terhét visellyük, a' szomorúval szomorkodgyunk, az órülóvel órúllyünk." Kemény János (T24: [**]i r_ v ) éppen ellenkezőleg, a magános használatot akarta segíteni a zsoltárok felosztásával, mert „ha az rendesség meg nem tartatik, tórténhetik az hogy némely nagy boldogságban élő ember, nyomorusagirol való méltatlan panaszival" búsítja Istent, ahelyett, hogy hálákat adna neki. 70
