H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
támasztott a' mostani idő, Isten rendeléséből ollyakat, a' kik (tsak magunkat tegyük méltókká Hazánknak Istentől nyerendő békességére) sietvén igyekezeteknek gyümöltseit megérlelni, jó reménséget mérnek nyújtani a' könyveknek, legelsöbe(n) pedig a' leghaszno-[*2v:]sabbaknak és szükségesebbeknek közöttünk szük és drága voltoknak megorvosoltatása felöl. 2 Akadály ez, hogy közöttünk többire az emberek sajnálják az időt és költségeket gyermekeknek oskolába jártatásoktól. De hiszem ha nem a' Deákságnak, 79 6 hane(m) tsak az olvasásnak tanúitatását tennék-fel tzélúl, arra sem idö sem költség sok nem kívántatnék: úgy hogy alig vagyon olly szegény ember, a' ki erre elégséges ne lehetne. Nem az tzélom nékem, hogy a' Deákságtól valakit idegenítsek; hanem hogy, a' kik az oskolából tellyességgel kimaradnak, azokat oda igazitsa(m), annak avagy tsak legkisebb gyümöltséböl való rész-vételre. Melly (mégis mondom) bizonyára nem kitsiny vólna; mert úgy miis elérhetnők azt a' jót, hogy köztünk mindenek az Isten beszédét, és egyéb jó könyveket a' magok nyelveken olvashatván, egyéb hasznok felett a' vallás dolgaiba(n) világosodhatnának, és a' könyveknek segítségek után, Istent mind magános mind közönséges helyeke(n) könjörgések 's éneklések által tisztelhetnék. Mit tselekesznek ezen a' földön házanként, azt visgálni 's elöbeszélleni sok vólna; a' Templomban egy tekintéssel ellátja ember, mint légyen a' dolog közöttök: senki oda könyv nélkül nem mégyen, hanem mindennek vagy egész Biblia, vagy Uj Testam(entum) vagy legalább Sóltáros Könyv vagyon kezében; és senki közöttök az éneklésnek néma hallgató-[* 3 r:]ja nintsen, hanem kitsínytöl-fogva nagyig felemelik szavokat. Vajha ollyat láthatna szemünk valaha a' mi földünkbenis! Ne(m) vallásunknak, melly jó és szent, hanem az szerint való tisztünk elmulatásának 79 7 kell tulajdonítani, ha abba esünk, a' mit a' Római Atyafiakban nem javallunk: t. i. hogy olly nyelven viszik véghez az Isteni tiszteletet, mellyet a' kösség nem ért. Az éneklés (melly az Ekklésiákban az Isteni tiszteletnek egyik része,) minthogy az ö hangja miatt a' hallgatóktól meg nem értethetik, tsak ollyan mint a' pengő értz és a' zengő czimbalom, 798 mind azokra nézve, a' kik az Éneklőkkel együtt nem énekelhetnek; avagy énekelhetvénis ne(m) énekelnek. Magok vétkek pedig, hogy ez Isteni tisztelet ö nálok nélkül mégye(n) véghez; amazoknak, hogy magokat arra nem készítik, ezeknek, hogy akartva éneklésbéli tiszteket elmulatják. Mert vágynák ollyakis, (vajha pedig nem volnának!) a' kik úgy ítélvén 's szólván, hogy azért tartják a' Mestert 79 9 vagy Kántort, hogy énekelje(n), szántszándékkal tsak azoknak nyakokra vetik, mintegy terhet, az éneklést; némellyek pedig szégyennek tartják énekelni, kiváltképen az Aszszony népek közzül. 79 6 Latin nyelvnek ill. egyéb tanulmányoknak. 79 7 Elmulasztásának. 7" 8 Pá! első levele a korinthusiakhoz 13, 1. 79 9 Iskolamestert, tanítót. 489
