H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

dúst. Talis etiam est altera illa, cujus initiu(m): Mi dicsirjük ez mái napon,

76

1 in ea quoq(ue) enim expresse ternarius numerus canitur Magorum Orientalium, tribuiturque uni auri donatio, alteri donatio thuris, & tertio donatio, myrrhae, cüm tamen nihil horum taliter legatur in verbo Dei, sed in sola imaginatione Papistica, juxtä quam fit, ut tribus istis Magis, tanquam tribus Regibus, peculiare quoddam a Papistis festum celebretur. Sunt aliae quoque complures, in quibus si nihil aliud erronei, saltem termini ä regno Antichristi ad Ecclesias nostras penetrantes erronei visuntur, ut in illa: Dicsiretet mongyvnk Ur Istennek,

76

2 Canimus enim in ea: Vecsernyenek

16

3 idején &c. At terminus

76

4 Vecsernye, ter-[17:]minus Papisticus & erroneus est, ut & in alia similiter ä Papistarum Patris Sapientia

1'* mutuata, illud, quod canitur: Completának idejen, terminus utique est, qui Ecclesiam Christi non decet, utpote Papisticus & erroneus. Quod verő cantiones attinet, quas formás ritusq(ue) co(n)tinent Papisticos, tales sunt Antiphons, Prosae, Responsorias Litanias & Lamentationes Ieremiae,

76

6 licet fuerint ex iis non paucas Papisticis etiam erroribus plena;, Helvetica confessio has omnes cantiones rejicit.

76

7 Cur? Quia sunt Gregorianae. Quid hoc est? Dicat doceatque Bullingerus Ecclesias olim Tigurinas in Helvetia Minister, Loc. Com. Decad. 5. Serm. 5.

76

8 qui Cantus, inquit, de quo hódié contenditur, non est vetus ille cantus, quinimö veteri & matéria feré & modulatione per omnia contrarius. Vulgus Gregorianum vocat, &c. Pergit porrö & το Gregorianum explicat satis. Plurima in hoc, inquit, veniunt vituperanda. Principio enim multa, imö pleraque cantantur contra veram pietatem, nec cantantur ex Scripturis Sanctis omnia, sed ex legendis nescio qualibus, 76

1 Protestáns gyűjtemények közül először az unitáriusban jelent meg (RMNy 1541: 162). Kritikai kiadása: RMKT 17. század, 7, 125. sz. 76

2 A nagypénteki himnusz először 1593-ban jelent meg gyülekezeti énekeskönyvben (RPHA 263). ,

c" A szövegben: „Vecsrnyenek". 76

4 A szövegben: „tetminus". 76

5 L. a nagypénteki himnuszt, Atyának bölcsessége (RPHA 114). 76

6 Gregorián szertartási énekek. 76

7 L. A Második Helvét Hitvallás 23. fejezetét (1965. 185): „Az úgynevezett gregoriánus éneklésben sok képtelenség van, ezért méltán vetették el azt a mi egyházaink és több más egyház is"; „Az ún. kánoni órákat, azaz a nap bizonyos óráira szerzett és a római katolikusok által énekelt vagy elmondott imádságokat nem ismerték a régiek; ezt magukból az órákra rendelt felolvasásokból és több más érvvel is ki lehet mutatni. De hogy mást ne mondjak, sok képtelenség is van bennük. Ezért jól tették az eklézsiák, hogy elhagyták azokat és helyükbe az Isten egyetemes egyházára nézve üdvös dolgokat vezettek be". 76

8 BULLINGER, Heinrich (1504-1575, zürichi lelkész): Sermonum decades quinque, tomus 3, sermonum decas 5, sermo 5. Cantus Gregoriánus; Qute uituperanda in cantu ecclesiastico. 475