H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
vagy vegyd el az mi tied, tegyd dolgodat, tartsd meg az törvényt &c. Ha szintén a' pronuntiatioban ugy ki ne(m) Magyarázhatni-is az d-et, mint némelly szókban az g, az 1, az s, és tóbb consonansok után, mint áld, ásd, vágd, éld, óid, úld, ásd, vésd, üsd, súsd &c. De mikor secundapersona mellé adatnak, akkor az d-nek el kell maradni; mint ne hagygy el minket, tégy jól velünk, tarts meg engem, ne ronts el bennünket &c. Ez-is igen uj dolognak látszik, jól képzem, némellyeknek, hogy az verbum substantiuumot m gy-nal irtam vég felé néhol néhol, az mellyel én közönségesen 667 élek az magam írásában; ugy-mint vagytok, vágynák; de ne gunyollya meg rántzban 668 szedett orrával, vagy ki-pittyesztett ajakával, mig az eredetit meg nem tekénti, az melly ez; vagyok vagyon, a' honnan immár, vágynák, vagytok, nem vadnak, mint ha vólna fene vadnak, vagy vannak, és vattok. Vágynák tóbb meg jegyzendő, és meg változtatandó fogyatkozások-is a' Magyar szóllásban, és írásban, az immár bé tsuszott és meg rögzótt szokásból, az mellyek között ez majd leg tettetesb, hogy immár az mi Magyarink semmi kúlómbs^get nem tesznek szóllásokban az activa és az paßiva voxok 66< ) között, hanem az paßivakot-is mind activb mondják ki. Mint: Az embernek teremtése pro teremtetése, mint ha az ember teremtett vólna; Az embernek őrók életre való el választása pro el választatása, mert az ember maga magát nem választotta, hanem az Istentói választatott. Az Istennek imádása, segítségül való hívása, mintha az Isten imádna, vagy hiuna segítségül valakit; az bűnnek meg botsátása, hogy már meg botsáttatása, és tóbb é f?le sok illetlen szóllások, mellyek káromkodás nélkül-is alig vágynák néhánykor. Hasonló ehez az-is, hogy az posseßivumokot in pluralf 7 0 ne(m) tudgyák az mi mostani Magyarink ki mondani, az kik ugyan alittyák-is magokot valakiknek lenni, hanem mind tsak singulariter b l' mondják ki: Az fiaknak bótsülniek kell az δ szúléjeket ugy szólnak, mint ha tsak egy vólna az δ szűléjek, holott ketten vágynák, és igy kellene szólniok: az ószúléjikef, Ismét; Az szüléknek jól kell nevelniek az ó fiokot, leányokot, mint ha soha ne(m) vólna tóbb egynél, holott azt-is igy kellene mondaniok, az ό fiaikot, leányikot. Az lelkes ember meg nem foghattya azokot az mellyek az Istennek Leikéje, igy magyarázzák, holott igazán igy kellene magyarázniok, az mellyek az Istennek Lelkejei. Adgyátok meg az Tsászárnak az mellyek az Tsászáré, az Istennek-is a' mellyek az Istené; igy szólnak; Maga igy kellene Magyarul szólniok; az mellyek az Tsászáréi, az mellyek az Istenéi; Mert ez, az mellyek, plurale, ez penig 66 5 Második személy. 66 6 A létigét. 66 7 Gyakran. 66 8 Hiányzik az elválasztójel: „rántz ban". 66 9Cselekvő és szenvedő (itt: műveltető) szavak. 67 0 A birtokosokat többes számban. 67 1 Egyes számban. 449
