H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

mellyek penig Deákul nem találtathattak, azokot az keresztyéni hitnek és vallásnak rámájára szabá, és az notákhoz alkolmaztatott ékes versekre formálá, mint az ki olvassa, s-az előttiekkel ószve veti, könnyen meg ismérheti a' keze szennyét rajtok. Ez annak az Isten ίφΐό jámb[or]nak ezen az Gradualon való derekassab munkája; Ez után ismét az, hogy az iminnen amonnan Városokrol, még onnan küvöl Magyar országból-is, bé kéregettetett Graduálokból az miénknek hijját ki potolta, és ki töltötte. Végezetre hogy az más fi?l száz Sóltárokot, (az mint látom az boldog emlekezetü Carolyi Caspar fordítása szerént) mivel az előtti Graduálokban tsak egy néhány Sóltárok voltak (azokis nem literaliter,

61

8 hanem tsak periphrasticé, az az, bövebbedkén való körül járó beszéddel, az mint az kissebbik Cantionaleban kell lenni) versenként szaggatván az nótával való éneklésre egészlen le irta, s-az Graduál írónak eleiben adta. Ez minden munkája annak az tudós fó embernek ezen az énekes könyvön. Az Lamentatiokot, avagy az Jeremias siralmit (mellyeket én nem tudom mi okon vötték vólt fel az mi eleink, hogy az Nagy Héten énekellyék) az Passiót, avagy az mi meg váltó Urunk Iesus Christusnak értünk való kénszenyvédésinek históriáját, az szent Mathe szerént, egy Húsvéti üdnepre én com'gáltam

61

9 vala meg, osztan tsak abban maradának. Sok rut vétségeket hánytam belólók ki, mind az Írásnak módjára, s-mind az materiára, avagy históriára nézve, mert Szent Mathe szerént vólt ugyan titulussá

620 az Passiónak, de sok vólt közzé elegyittetve az tóbb Euangelistákból-is, úgyhogy sem egygyik sem másik szerént nem vólt igazán, hanem egészlen le kelletett irnom igéról igére az szent Matheból, s-ugy kellett ujjonnan meg kótáltatnom. Az Prosa kot, Antiphonakot, Te Deumot, Litániát, és több kotás caeremoniákot-is nem bántotta, hane(m) tsak az előtti állapattyokban hagyta, maga bizony azokot-is meg olvasni igen szükséges lótt volna. Midón azért illyen módon, Isten kegyelméből, az munkában szegény Prcedecessorom, elől haladott vólna, egykor a' kévánatos és kedves emlékezetű kegyelmes Urunkhoz

62

1 egy darabot, az mint le minuta\ta

b2

2 vala, fel vink benne, és olvasgatván igen tetszék néki, és nagyon meg ditséré, s-igéré kegyelmesen, hogy az le irattatása felól illendő gondviseléssel lészen, mellyet meg-is tselekedett, mert az maga őregbik Cancelláriáján lévő jó kezű Deákkal, régál papyrosra,

6

2' nagy öreg bótúkkel le iratá, és igen szép aranyason bé kótteté, tábláit az szegeleteken ezüstel kazdagon meg 61

8 Betű szerint. 61

9 Javítottam. 62

0 Félirata, címe. 62

1 Bethlen Gábor, erdélyi fejedelemhez. 62

2 (Röviden) lejegyezte. 62

3 Nagy méretű, finom papírra (kb. 45x60 cm). 440