H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
Ditsérhetik penig az embereknek kűlómb kűlómb nemei, és rendei, az Istent az sok módok kózzűl imez kétképpen; Tselekedettel, tudni illik, és beszéddel. Tselekedettel akkor, az mikor az ó tselekedetiket az Isten sz(ent) törvényének rámájához igazittyák, s-az ό parantsolatinak és tilalminak korláttya kózzé szorittyák, el követvén mind azokat az miket meg hagyott, és parantsolt, s-el távoztatván ellenben az miket meg tiltott. Avagy, az mikor életeket, és kúlsó magok viselését, olly szentül és fedhetetlenúl rendelik, hogy senki, még az ó után(n)ok tzirkáló ellens^gekis, dolgokban ki vétót, és feddendót nem talál, fortélyt, és rágalmazásra való okot, hozzájok nem foghat, sem Isteneket, sem vallásokot belólók lelki isméreti ellen nem szidalmazhattya, hanem [((4) r:] inkább kedve ellen-is ditséri és javallya. Ezt kévánnya az ó Apostolinak személyek alatt mindnyájinktol az Istennek Fia Matth. 5. 16. Vgy túndókóllyek, úgymond, az ti világosságtok az emberek el ott, hogy lássák az ti jó tselekedetiteket, sditsőitsék az ti Atyátokot, az ki az égben vagyon. Mert ellenben az mi gonosz tselekedetinket, és feslett erkóltsinket, az emberek, főképpen penig ellenkezőink, látván szidalmazzák, s-káromlyák mind Istenünket, s-mind hitűnkőt érettek, az melly szintén annyit tészen, mintha minnen 51 3 magunk káromlanok, és szidalmaznok az Istent szemtől szemben. Azt sajnálá leg keservesben az Isten az David két szarvas vétkeiben, hogy az ártatlan Uriásnak kegyetlenül való meg ólettetés^vel meg káromlattatá az ő nevét az Ammonitákkal, az δ ellenségivel, s-azért-is nem botsátá el véle, hanem meg ólé az δ fiát érette, 2. Sam. 12. 14. Ezzel ortzázza 5" vala az szent Pál-is az keresztyéni név alatt pogányul élő Romaiakot, hogy δ miattok káromlattatik az Pogányok kőzött az Istennek neve, Rom. 2. 14. Beszéddel avagy szóval ditsóitik az emberek az Istent akkor, a' mikor az δ jó tétemenyit nyelvekkel hála-adóképpen hirdetik, az δ tselekedetit, mind az teremtés, mind az váltság, s-mind penig az gondviselés, és igazgatásbéli munkáit, magasztallyák, ditsérik, és minden δ javaikot, mind ez jelen való, s-mind az kővetkezendó életnek boldogságára tartozandókot, merőn tsak egyedül δ néki kószónik, s-az δ kegyelmének munkáinak lenni ismérik, és hirdetik. Igy ditsőitették az Istent az régi szent Atyák és Propheták, az kik az δ eleikkel kózlótt nagyságos és tsudálatos jó téteményit ottan ottan buzgó elmével, és hálaadó szivei elöl számlálták, és az Istent érettek áldották, magokat penig háláadatlanságokért vádolták, mint erre sok helyek kózzül Psal. 78. 80. 81. 1. Paral. 20. 51 5 és tóbbütt, láss példákat. Szóval avagy beszéddel-is az Isten kétképpen szokott az emberektói ditsóittetni; Avagy tsak az δ közönséges szavok járása szerént; Avagy penig neminémű kiváltképpen való mesterséges szóllásnak neme szerént, versel és ének szóval, tudni-illik. Vi51 3 Mi. 5, 4 Korholja. 51 5 Flelyesen: Krónikák második könyve 20. 422
