H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

ßolgalatban elhessen velek. Az authoroknak

,<

M neveket el nem titkoltam volna, de kevesnek tudhattam meg az kiknek az vers fejekben nintsen, mellyeket külón meg jegyzeni nem ßükseg volt. itilem hogy egy-is nintsen igen reghi benne: mert az Papistasagban Deákul mondottak officium defunctorum,

40

5 az Soltart. Továbbá talaltam m?g ezek kivül tóbbet-is jol-lehet igen keveset: de en-neke(m) elegnek tetzenek ezek. Es ugyan kívánnám ha immár nem tóbbitenek. Oßtottam három reßre: Az elsőben vadnak az mellyeket az halottas haz elót ßoktanak mondani. Az masodikban mellyeket az halót ki vitelkor. Az harmadikban az mellyeket az sir fólót. De ez oßtas nem oly köteles, hogy változás nem lehetne benne, mely az Cantoroknak eßessegen all. Legy eg[e]ssegben

40

6 jo enekes. Debreczenben Pünkőst hav. 12. napjan, 1598. Emericus Sz. Uyfalvi. *** 40

4 Szerzőknek. 40

5 A temetési szertartást. 40

6 A szövegben: „egssegben". 402