H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

énekeskönyvekben híven őrzött hagyomány bölcsőjénél még a XVI. század akkor szervezetileg még szét nem vált magyar reformátori keresztyénség állott."

43

4 Payr Sándornak egy befejezetlen gépiratában szereplő megállapításához - „A nagyon elterjedt Gönci-féle ref. é. k. mellett nekünk [ti. az evangélikusoknak] csak 1696-ban lett nagyobb jelentőségre jutott külön magyar énekeskönyvünk"

4

3' - Schulek Tibor a következő kézírásos megjegyzést fűzi: „a Bártfán és Lőcsén nyomott kiadásai csak részben mondhatók reformátusnak, mivel gyakran kimondottan evangélikus úrvacsora-énekeket is közölnek református mellett, tehát nyilván közös használatban állottak". Schulek 1969-ben, a két felekezet közötti kölcsönhatás megállapítása után, külön tárgyalja és evangélikusnak nevezi az 1635 utáni lőcsei és bártfai énekeskönyveket, és reformátusnak a váradi, kassai és kolozsvári kiadásokat.

43

6 Csomasz Tóth Kálmán, a fellendülő himnológiai kutatások eredményeit öszszegezve, az akadémiai zenetörténetben már továbbfejleszti a fent ismertetett álláspontokat.

4" Eszerint a 17. századi evangélikus énekeskönyvek közül „különösen a Brewer kiadásában már 1635-től fogva, lassan növekvő evangélikus jellegű többletanyaggal, majd énektípusonként külön címlappal ellátva négy részre osztható, ám többnyire egybekötött kiadványok jelzik azt a sajátos felvidéki magyar énekeskönyvtípust, amelyet a szakirodalom az élelmes Brewer-cég által ügyesen felhasznált előszók alapján jóhiszeműen bár, de tévesen tartalmilag is azonosnak vett a debreceni, váradi és egyéb református kiadványokkal, és egyszerűen Gönczi-impresszumoknak (utánnyomásoknak) könyvelt el, figyelmen kívül hagyva a bennük kétségtelenül megmutatkozó sajátos vonásokat. Ezek a kiadások [...] alkották a gerincét a református énekeskönyvekkel már nem azonos, de azoktól el sem szakadt, sőt bizonyára a kölcsönös könyvárusi forgalomban is fenntartást érdemlő, magyar lutheránus felvidéki vonalnak." Némileg ellentmondva a fentieknek azonban ugyanitt Csomasz Tóth azt is hangsúlyozza, hogy a „17. század folyamán a két felekezet gyülekezeti éneklésének viszonyát és akár tartalmi, akár tanbeli eltéréseket alig tükröző összefüggését főleg a lőcsei, Brewerkiadású énekeskönyveknek a református kiadványokkal messzemenően párhuzamos tartalma és beosztása mutatja."

43

8 Az egyes szempontok keveredése okozhatja itt a látszólagos ellentmondást: a közös, de egyben különböző református43

4 CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1950, 150. 43

5 PAYR Sándor félbemaradt, gépírásos tanulmánya: A „Zengedező Mennyei Kar", 1. Lelőhelye: EOK. 43

6 SCHULEK Tibor. 1975,21-22. Korábban: 1969, 132-134. ™ MZTII, 193-194. m MZTU, 193. 275